Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.

dicsérik. Zvonarics Mihály sárvári esperes is 1616. évi Apológiájában így emlékezik róla: „Adta volna bár az úr Isten, hogy Szegedy Máthé uram idejében való egyenesség maradhatott volna meg a tudományban mind eddig. Mert annak idejében az Augustána Confessiótól idegen atyafiak, ha voltak is valakik, meg sem mertének mocczanni; de hogy annak halála után más biró járása lőn, nagyobb szabadsággal kezdek az emberek egynéhányan az Augustána Confessiotúl különböző tudományt behozni." De az egyházkormányzat terén is engedetlen lelkészekkel és esperesekkel már Szegedinek is volt baja. Erről mondja Beythe István 1599. az Igaz Mentség című iratában: „Szegedi Máté, aki volt, magatok is tudjátok, Te Reczés, mennyi baknyakat vontál vele, amig éle, hány pörötök volt." Zvonarics fentebbi bizonyságával szemben Pálházi Göncz Miklósnak 1613-ból való az a nyilatkozata, hogy „Szegedi Máté, Beythe István a hozzájuk tartozókkal nagyobb részre kálvinisták voltak" (Az Úr Vacsorájánál, Keresztúr 1613, 34. levél) csak tévedésen alapulhat. Ezt a hozzá közel álló esperesek jobban tudták. (Adattár VII. 67. 167. Thury E. 63). A megalakult kerületnek egyházi törvényekre is szüksége volt. Szegedi püspök, aki Somogyból került fel Sárvárra, valószínűleg a Baranyából Sztáray köréből származó legrégibb dunántúli kánonokat hozta fel magával s ezeket használta. Ezeket a kánonokat fogja majd átalakítani Reczés esperes ís. Szegedinek annál nehezebb volt papjai között rendet tartani, minthogy püspökségének mindjárt az elején a még meg sem szilárdult új egyházkerületet Róma részéről is nagy megpróbáltatás érte. Draskovich György, az erélyes új győri püspök, kir. kancellár, majd kir. helytartó és bíboros (1578—1587), ki már 1551. Páduában könyvet írt Kálvin urvacsorai tana ellen, csak elődje, Liszti János gyengeségének tudta be, hogy az evangélikusok itt külön püspök alatt szervezkedhettek. Első dolga volt tehát, hogy már 1579. zsinatot hirdetett Szombathelyre, tehát Sárvárhoz, Szegedi Máté lakóhelyéhez egészen közeli városba s arra az összes evang. lelkészeket is megidézte, sőt a földesurakat is figyelmeztette, hogy lelkészeiket a törvény értelmében elküldjék és vissza ne tartsák. Ez az idézés nagy zavarba hozta az új egyházkerületet. Még az oly tekintélyes gyülekezet is, mint Sopron, Nádasdy Ferenchez és Batthyány Boldizsárhoz folyamodott tanácsért, hogy mi tévők legyenek. (Sopr. Eht. 126.) Nádasdy, a fiatal lelkes főúr s rettegett nevű törökverő hős, akinek ez ügyben bizonyára udvari papja, Szegedi Máté volt a