Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.

földesurak oltalma alól akarták az evang. lelkészeket kivenni. Az 1559. évi 41. t. c. pedig a püspöki hatóság iránt való engedelmességre kényszeríti őket: „Akár általános, akár részleges zsinat összehívásának idején tartoznak minden plébánosok (lelkészek) és tanítók, bárkik legyenek, mind az urak és nemesek, mind a szabad városok birtokaiból, főpapjaiknak egybehívására, kiknek egyházmegyei felügyelete alatt állanak, minden ellenkezés nélkül, üdvös tanítás meghallgatása végett összejönni". (Zsilinszky, I. 47. 79. 87). Tehát akkor is, midőn a reformációnak már a városokban és a vidéken nagyszámmal voltak buzgó hívei úgy a lelkészek, mint a világi patrónusok között, külön törvény kötelezte őket a r. kath. joghatóság alatt való megmaradásra. Dunántúl azonban ennek ellenére is lehető volt evang. egyházunk különválása és szervezkedése, A déli részeken Tolna, Baranya és Somogy már török hódoltsági terület volt, hol a basák és bégek szabadságot engedtek, Pécsett nem volt püspök, aki tiltakozhatott volna, Veszprémben is Kecheti Márton püspök korán elhagyta a püspöki székét. Győrnek pedig oly főpapjai voltak, akik székhelyüktől távol levén, egyházmegyéjükkel keveset gondoltak. így történhetett meg, hogy Baranyának már 1553. volt ág. hitv, evang. püspöke a buzgó és erélyes Sztáray Mihály személyében. Ez a kiváló magyar reformátorunk és jeles egyházi költőnk mondja „Az igaz papság tüköré" című színművében, hogy „Erdélyben már van evang. püspök és itt is (Tolnában, Baranyában) lehet, hogyha a keresztyének akarják és Isten szerint választják". Sztáray tehát e dráma Írásakor 1553. még nem volt püspök, de még ebben az évben mint laskói papot püspöknek választották. Csakhamar azután Tolnára költözött át. Előbbi helyén Laskón pedig utódját, Szegedi Istvánt választották püspöknek, akit maga Sztáray avatott fel, Es így most külön püspöke lett Tolnának és Felső-Baranyának és külön püspöke Alsó-Baranyának, (Szilády, R. m. költők t, V. 220. 236,) Ami felett Óváriban még 1554, is vitatkoztak, hogy kell-e püspök és esperes, azt Sztáray a drámájában már igen szépen okolja meg a Borbás evang. bíró szájába adott szavakkal: „Miképpen minden városban főbírót tesznek, ki az esküdtekkel és polgárokkal bírjon és az városnak gondját viselje: azonképen mindenütt az keresztyének magoknak egy püspököt és főpapot választanak, hogy a több papokkal bírjon, botránkozásokat közöttük megfeddjen és eltávoztasson és főképen ím erre gondot vi-