Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.

szalonaki és a borostyánkői. A magyar lelkészeket Beythe megnyerte a helvét reformáció számára, de a német ajkúak továbbra is hívek maradtak az ágostai hitvalláshoz. így támadtak itt Beythe, Pathai és Kanizsai Pálfi református egyházkerületében vegyes protestáns esperességek, melyeknek a kormányzata kálvinista, a hitvallása pedig lutheránus volt és sok alkalmat adtak a viszálykodásra. Lelkészeiket rendszerint a mi püspökeink avatták fel. Ezeknek a református felsőség alatt élő evangélikusoknak Batthyány Ferenc özvegye, a buzgó lutheránus Lobkovicz Poppel Éva volt a főpatronája. (Az itteni viszonyok jellemzését lásd fentebb e mű első részében a 188. és köv. 1.) E nagy vidéknek maradványait a Batthyányak hitehagyása után már csak a kőszegi német lelkészek, Müller Mátyás, majd Klesch Dániel mag. mint alesperesek kormányozták. Igy ezeknek külön német esperességük volt, amelyhez tartoztak Musay püspök 1661. évi jegyzéke szerint: Rohonc, Drumoly, Kisládony (Kitzladen, Kiczléd), Farkasfalva (Wolfau), Dobra (Neuhaus), Szentilona, Szentmárton, Pusztaszentmihály, Sámfáivá, Óvár, Rönök. És ide tartozott Tárcsa ís. Wittnyédy István felismerte ennek a kis esperességnek jelentőségét is. Nem akarta 1662. Klesch alesperest Kőszegről elbocsátani, mert „félő, ha elmegyen, megromlanak az Bottyáni jószágában levő ecclesiák". Klesch maga mondta, hogy 27 egészen Kanizsáig elszórt német gyülekezetnek volt az esperese. Kőszeg magyar lelkésze, Gödi Imre is főesperes volt, a néhai csepregi esperesség örököse. (Eht. Eml. 147. 235. Sopr. Eht. 364.) Hutter Lénárd wittenbergi tanár 1609. Ráczkevi (Tétényi Kevi) Dánielt ís esperesnek címezi, az 1615. évi zsinaton Kevi Dániel és Tömpör Balázs, az 1625-ikín Eőry Péter és Kola János, az 1628-ikin Pápai Imre is espereseknek mondatnak, de ezeknek egyházmegyéit nem ismerjük. A fentebbi esperességek Musay püspök 1661. évi jegyzéke szerint a következőkre zsugorodtak össze : I. A fertőmelléki (és répcemelléki) esperesség, mely Nádasdy urodalmában „Felső Vidék, superior districtus arcis Sárvár, superiores pertinentiae arcis Sárvár sat." neveken szerepel. Eredetileg ennek Fertőszentmiklós volt a központja. 1661-ben ez külön esperes nélkül Musay Gergely püspök közvetlen felügyelete alatt állott. II. A kőszegi esperesség, mely a régi csepregi egyházmegye örökébe lépett. Ennek Gödi Imre kőszegi magyar lelkész volt az esperese. III. A sopronvidéki német esperesség, melynek Schubert János soproni lelkész volt az esperese. IV. A kőszegvidéki német esperesség. A Bat-