Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.

dirigat quo cum magnó fructu officii tui munia peragere queas. In nomine patris et filii et Sp. Sancti. Amen". Szenczi Fekete István püspök csúfos hitehagyása után is (1673—1742) teljes 70 évig püspök nélkül, csupán a három esperes kormányozta egyházkerületünket. A Carolina Resolutio után ís csak felsőbb intelemre választott a kerület püspököt. Mindez csak azt mutatja, hogy Dunántúl az esperesi kormányzatot is nagyrabecsülte. A fenti eseteknél még feltűnőbb a tiszáninneni református egyházkerület magatartása, hol az egri püspök nem engedvén szuperintendenst választani, egészen 1731-ig megvoltak enélkül s ekkor is csak a többi kerület sürgetésére választottak. Azon egyházközségek között, melyek valaha a dunántúli kerülethez tartoztak, legkorábban Hédervárott találunk esperest. Mérey Mihály volt ez, aki már 1544. említtetik szuperintendens néven. Eleinte az espereseket (Muraközy Györgyöt és Magyari Istvánt ís) nevezték így, Luther még az egyszerű lelkészeket is nevezi szuperintendensnek, püspöknek (gyülekezeti felvigyázóknak), amint ez az ókori egyházban volt. De Hédervár eleinte a dunáninneni kerülethez tartozott s a győrmegyei gyülekezetek csak a XVII, század végén kaptak külön dunántúli esperest, (Csecsetka S. Egyházjogtan I. 69). (Héderv, levt, IX. csom. 23/1703.) A XVI. századból nem lévén jegyzőkönyveink, csak következtetéssel állíthatjuk, hogy az volt a legelső esperesek egyike, akit 1576-ban az első püspöknek is megválasztottak, vagyis névszerint Szegedi Máté sárvári lelkész. Az egyik egyházmegyének Sárvár volt a központja, amelynek lelkésze rendszerint püspök vagy esperes volt. Ha a sárvári lelkész püspök volt, akkor ennek az egyházmegyének nem is volt külön esperese, hanem ennek tisztét is a püspök töltötte be. Az 1631. évi csepregi zsinat például Kis Bertalan püspök egyházmegyéjéről (superintendentis officii districtus) szól. Es még Musay Gergely idejében is 1661 a „dioecesis superioris districtus arcis Sárvár ad lacum Fertő'*, Nemeskértől Fertőszentmiklósig esperes nélkül a püspök közvetlen felügyelete alatt állott. A sárvári lelkészek közül esperesek voltak még Vidos Lénárd, Magyari István (senior primarius) és Zvonarics Mihály (1607—1620). Magyari István Cziczak János kerületi jegyző kíséretében az 1603. évi iváni zsinat határozatából a következő gyülekezeteket látogatta: Beled, Niczk, Család, Szentívánfalva, Hegyfalu, Szentgyörgy, Guar, Ölbő, Sömjén, Paty, Csénye, Saár, Sárvár, Ikervár, Kovácsi, Sennye, Szenttamás, Es ő látogatta