Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.

azonban a béke kedvéért tűrték egy ideig az archidiakónusok (főesperesek) egyházlátogatását, fizették az egyházi adót (census cathedraticus), sőt pénzadományokkal is igyekeztek a püspök haragját lecsillapítani. Igy tettek például a kőszegiek, akik Faut Márk soproni krónikás szavai szerint aranyrúddal verték meg a püspököt s ezért békében is maradhattak, míg a soproniak ugyan­akkor (1584) több mint húsz évre vesztették el szabad vallás­gyakorlatukat. Csak a XVII. században merték gyülekezeteink az 1608. évi törvény alapján (miként a mosoniak példájából látjuk), a r. kath. egyházlátogatókat egyenesen visszautasítani. (Eht. Eml. 37. Sopr. Eht. 155.) A régi függés maradványai mellett is azonban a reformáció az egyházalkotmány terén is lényeges változásokat vont maga után. A hierarchia, a külön papi rend kiváltságait megszüntette s míg a pápaság minden egyházi jog és hatalom forrásának önmagát tartja: addig a reformáció minden egyházi jogot, miként az ere­detileg az apostoli korban is úgy volt, a gyülekezetnek, az egyház­községnek kezébe adott vissza. Ez a nagy változás azonban csak hosszabb fejlődés utján juthatott teljes befejezésre. Alapul az egyházszervezésnél rendszerint Melanchthonnak 1528. évi „Unter­richt der Visitatorén" munkáját fogadták el. Dunántúl egyik legnagyobb reformátora, Dévay Mátyás már 1531-ben Faber János bécsi püspök előtt való kihallgatásakor azt akarta és vallotta, hogy a lelki pásztort a gyülekezet válassza és ne a püspök vagy a pápa. Ez volt ellene a 8-ik vádpont. E felett is vitatkozott a püspökkel s végre is az akkori viszonyokat fi­gyelembe véve csak annyi engedményt tett, hogy „a lelkipásztort választhatja a gyülekezet, vagy az, ki a gyülekezet elöljárója". Itt bizonyára a patrónusokra gondolt Dévay, akiknek eddigi jo­gait a reformáció sem tudta egyszeriben eltörölni. Es e vitájában Dévay oly szabadelvű volt, hogy Fáberrel szemben a nőknek is megengedte a tanítást, vigasztalást és a bűnbánók gyónásának meghallgatását. (A római egyházban a gyónás is szentség. A szükségből való keresztelést Róma is megengedte nekik). Ily szabadelvű következtetéseket vont Dévay az egyetemes papság tanából, hogy a hierarchia tarthatatlanságát annál inkább kimu­tassa. 1 A protestáns önkormányzat dolgában az lett volna az esz­ményi állapot, hogy lelkészeit és tanítóit a gyülekezet szabadon választhassa földesúri és minden egyéb korlátozás nélkül. De az 1 Révész I. Dévay Bíró M. 95. 98. Bunyitay, Eht. Eml. II. 262.

Next

/
Oldalképek
Tartalom