Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - XV, Révkomárom és a komárommegyei gyülekezetek.

a kathekizációk tartására intették. Vitián Máté mester is hanyag volt a tanításban, 1750-ben még Kertschmayer volt a lelkész. Utána Perlicius János lelkész következett, aki 1759. az urodalom beleegyezésével a kevesebb jövödelmű Súrra távozott. Fia, Perlítzi Dávid izményi lelkész még Szákon született. Az utóda Pokorny Lukács lett, ki előbb a Sándor család informátora volt. 1760-ban Esterházy József halálával Esterházy Károly váczi püspökre szállván az urodalom, nagy veszedelem fenyegette a száki, bokodi és oroszláni gyülekezetet, de befolyásos, jólelkű emberek közbevetésére engedett a zelusából. A tatai reformátusok imaházát ekkor földig lerontatta. (Győri esp, jkv. Hrabovszky, Papi Tükör 44. 1.) Pokorny 1766-ig maradt Szákon. Galló Márton volt mellette tanító. Sokat viszálykodtak. A tanító kitiltotta az iskolából a lelkész gyermekeit, mert Pokorny is tanítás céljából magához édesgette az idegen gyermekeket s ilyen módon elvette a tanító kenyerét. Krisán Dávid oroszláni esperes igyekezett őket kibékíteni. Gallo tanítót 1766. áthelyezték az uraság kedvéért Osküre, mert azzal vádolták, hogy a jobbágyokat az urodalom ellen lázítja. De a vád nem volt igaz. A 12 metréta szántóföld Pokorny idejében megkevesbedett, 1766—74, Collenberger Sámuel volt a száki lelkész- Krisán esperes 1768. azt kifogásolta, hogy leírt prédikációi elszórt formátlan papirosokra vannak jegyezve. A tanítók többször változtak mellette. Derencsényi Bakony-Tamásiból jött s egy év múlva Tordasra távozott. Az utóda 1768. Lepossa Mihály volt. Ennek halála után Bajza Pál jött ide Bókodról, kinek itt is sok baja volt a lelkésszel s e miatt a püspök elé idézték. 1774—77. a bártfai születésű Jelenik Mihály volt a lelkész, aki előbb b. Prónay László fiainak volt a nevelője. Tübingenben 3 évet töltött. Mellette Lesták Mihály volt a tanító, kit 1774. szept. 8. az esperességi gyűlésen a papjára és Magdo András alesperesre költött rágalmak miatt 30 pálcaütésre ítéltek. Már a a földön feküdt, de a patrónus urak közbeléptére elengedték neki a büntetést. 1776-ban ismét garázdálkodott s eltiltották a plebánussal való társalgástól. (Esp. jkv. 248. 1. Hrabovszky, Papi Tükör 20 1.) Jelenik Mihály, akit Perlaky Gábor püspök 1778. nov. 12. igen nagy dicsérettel ajánlott Várpalotára, 1779-ben Kistormásra távozott, ahonnan 1783. a locsmándiak hívták meg. Utódjául 1777. febr. 18. a wittenbergi egyetemről hazajött Bocz Ferencet