Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - XV, Révkomárom és a komárommegyei gyülekezetek.

midőn Szent András templomát új tetővel fedette, a protestán­sokat a templom melletti temetőből, melyet eddig a katholiku­sokkal közösen használtak, kitiltotta. Kolonics utóda gróf Althan Adolf várparancsnok lett, aki 1635-ben 70.000 forintnyi alapít­vánnyal biztosított itt a jezsuitáknak munkássági teret s Buswe Gottfried német és Gosztonyi István magyar jezsuita, mint hit­szónokok már 1635. meg is érkeztek Komáromba. Míg a plé­bánia kiürül, Althan a maga várbeli házát bocsátotta rendel­kezésükre. Gróf Puchaim János Kristóf várparancsnok 1649. a vár grófi házát adta át nekik. 1 A kisebb számú és jórészben német evangélikusoknak újabb szervezkedése csak a linci békekötés után az 1647. évi 9. t.-c. 3. §-a alapján történt meg, amely kifejezetten meg­engedi, hogy Révkomárom és Holics evang. lakói templomot építhetnek és szabadon gyakorolhatják vallásukat. Már 1648. először ideiglenesen csak deszkából építettek imaházat. A kö­vetkező 1649. évben pedig Sándor István mocsai lakostól vettek meg 350 forinton egy puszta házat, mely a belső vár sáncain kivül állott s ennek fundusán építettek kőből templomot, pap­lakot és iskolát. De nem soká bírhatták ezt, mert a várparancs­nokság várépítés céljaira elkobozta és lerontotta. így új funduson, a mai Szent János temploma helyén 1653-tól 1658-ig építették azt a templomot, melyet később a jezsuiták vettek el tőlök a harangokkal együtt. A templom homlokzatára a „Dies irae, dies illa" kilenc sora volt felírva." 2 Az evang. gyülekezet a XVII. század közepén csak 47 családból állott, a magok erejéből nem tudtak építeni. Azért gyűjtést rendeztek itthon és a külföldön. Peringer János, Fábián Mihály és Glatz Ambrus voltak a gyűjtők. Augsburg, Regens­burg városa és Gettl Kristóf norvégiai bányakapitány is ada­koztak az új templomra. A gyülekezet tagjai közül pedig Har­muth Pál és Krecsmayer György adtak nagyobb összeget. Ki­váló jóltevőjük volt ekkor maga az evang. várkapitány Walther ezredes is, ki többféle adományon kívül 64 aranyat is adott a gyülekezetnek, hogy ennek fele a gyülekezet szükségleteire, másik fele pedig a lelkész tisztességesebb díjazására fordíttassék. (Kemény K. i. m. 4. 1. Ez a Walther ezredes hívott ide egy Frist nevű lelkészt 1 Hist. Dipl. App. 21. Németh V. A komáromi kath. gimn. tört. 4. 1. Komárom m. mon. 480. 2 Zsilinszky, A linci békekötés 451. 1. Kemény K. i. m. 3. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom