Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - II. Az Ausztriához csatolt és egyéb határszéli urodalmak Sopron megyében.

kompak, Nádasd, Kertes és Czínfalva helységekkel 1562. a jezsuiták nagyszombati rendházának ajándékozta volna s csak 1566-ban a jezsuitáknak hazánkból való kiköltözése után került volna vissza ismét az Oláh Császár család birtokába. Oláh Császár Miklósnak Kristóf nevű fia korán elhalt s így Lánzsért és Lakompakot Orsolya nevű leánya örökölte, akit Szerdahelyi Dersffy Ferenc vett nőül. Ez utóbbi Dersffy Jánosnak volt a fia, akinek még Miklós, Gábor és Potentia (Jurisich Miklósné) gyermekei ismeretesek. Lánzsér így a Dersffyekkel evangélikus kézre került. Sőt a prímás testvérhúga, Oláh Ilona is mint evang. nő halt meg és temettetett el Sopronban.

1 Oláh Császár Miklósné Frangepán Anna „a lánzséri magnífica domina" 1579-ben még elküldte vagy legalább elengedte papjait a szombathelyi zsinatra. A lánzséri urodalomból hét lelkész volt jelen Draskovich György győri püspök zsinatján, ú. m. Grotthi György, Língván Mihály, Stesser Antal (ex Draczendorf, Derecskéről), Rádóczi György Császárfalúból (ex Kaisersdorf), Paswadícz György Gyirótról (ex Geristorf), Kolonicz János Czinfalváról (ex Czíndorf) és a fülesi lelkész (plebánus ex Fyles).

2 Dersffy Ferenc, az új földesúr, nem csak itt Dunántúl, hanem Sáros megyében is buzgó pártfogója volt az evangélikusoknak. Muraközy György pulyai lelkésznek 1586. házat adományozott. Ha kellett, szóval is védelmére kelt hitének, mint például 1592-ben Zágrábban, hol a papokkal vitatkozott. Erhard Miklós bártfaí rektor „Carmen de Resurrectione Salvatoris" című versét neki, mint lánzséri bárónak és sárosi főispánnak ajánlotta. Sculteti Severinus bártfai lelkészt a kálvinisták ellen irott „Hypomnema" című művének kiadására ő szólította fel. E mű előszavából is látni, hogy buzgó lutheránus volt és igen érdeklődött a hitviták iránt. Scultétí műve 1599. Bártfán jelent meg s az előszó után Erhard rektor ismét egy Dersffyt magasztaló epígrammot irt. Jó barátjának, Nádasdy Ferencnek halálára Ruland János bécsújhelyi orvossal íratott Dersffy egy latin gyászbeszédet (Oratio luctuosa, Keresztúr 1604). Részt vett Bocskay felkelésében is és ifjabb Nádasdy Tamással 1605. jún. 17. Lakompakról egy hosszú levelet írt Sopron városához, és Trautmanns1 Bubics-Merényi i. m. 59. 1., ahol Dersffyné Oláh Császár Orsolya arcképe is közölve van. Nagy Iván, Magyar családok V. 371. Chernél K. Kőszeg múltja II. 43. 2 Károlyi, Speculum Jaurinense 89. 1.