Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - II. Az Ausztriához csatolt és egyéb határszéli urodalmak Sopron megyében.

Szarvkőn és ennek vidékén még kevesebbet tudunk az evang. gyülekezetek dolgáról. Itt a Fürst család után r. kath. volt a földesúr s az 1638. évi sérelmek között Szarvkő is előfordul. A Stotzing család buzgó katholíkus volt, de a győri püspöknek dézsmát ők sem akartak fizetni. Ifjabb Draskovich György győri püspök 1636-ban 300 főnyi lovas és gyalogkatonával, hintóval, kocsikkal és bor alá való szekerekkel tört be hozzájok s megijesztve Stotzing Adolf és Rudolf földesurakat, 875 forint árendát erőszakolt ki tőlük. Dicsekedve irta Draskovich „velut altér Dávid" a jezsuitáknak: „Magyarországon három olyan tartomány sem fizet ennyit. Több kétszáz esztendejénél, hogy püspöknek onnét sem dézsmát, sem árendát (a szarvkői német urak) nem adtak és senki más, csak én Isten után vihettem ezt véghez."

1 Az 1638. évi országgyűlésen a rendek mint olyan helyeket, hol 1608 után részint Esterházy Miklós nádor, részint pedig a kir. fiskus tisztjei templomot, iskolát, paplakot foglaltak el, említik Fraknót, Kismartont, Márcfalvát, Nagymartont, Nádasdot (Rórbak), Somfalvát (Sándori), Szárazvámot, Darufalvát (Drasburg), Heflányt, Szentmargitot, Okkát, Sércet, Fejéregyházát, Feketevárost és Széleskutot. A szarvkői urodalom összes templomait is 1608 után vették el a gazdatisztek.

2 Somfalva. A línci békekötés után az evang. rendek a somfalvi templomot (Schadendorf, Schattendorf, Sandorf) is és ezenkívül még Sopron megyében a csepregi felső, németkereszturí, nagymartoni és ruszti templomokat követelték vissza, de az 1647. évi országgyűlés a visszaadott 90 templom közé csak a somfalvit vette fel. Valósággal többé ezt sem kapták vissza. Mert az 1662. évi országgyűlés elé terjesztett sérelmek közt olvassuk, hogy Esterházy Pál gróf, ki az evang. községekbe katonai lovasságot szállás oltatott be, a 90 templom közé becikkelyezett és vissza is adott somfalvi templomot a paplakkal és jövödelmeivel együtt e célból kiküldött emberei és katonái által elfoglaltatta, akik ezzel és a jobbágyok zaklatásával meg nem elégedve a paplakba is betörtek s az ott talált könyveket, gabonát, bort és bútorokat felprédálták s a lelkészt is, ha el nem menekül, megölték volna. Feltűnő, hogy e Sopronhoz oly közel fekvő gyülekezetről közelebbi adatokat nem ismerünk. Egyetlen ismeretes lelkésze a karinthiai Villachból való Paumgartner Kristóf, akit 1 Payr S. Draskovich Gy. győri püsp. Prot. Szemle 1904. 87, 1. 2 História Diplomatica, Appendix 20. 1.