Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - XII. A somogymegyei gyülekezetek.

Musay püspök Surdot 1661. az anyagyülekezetek közé sorozza. Fisztrovich György püspök 1668. jun. 8. Muray Vigíl Istvánt avatta fel ide lelkésznek, aki Szalóky szerint még 1679. (talán inkább 1674) is itt lelkészkedett volna. 1682-ben pedig Rajczi (Rajki) András lett volna a surdi lelkész, akit már 1687. Légrádról űztek el a r. katholikusok. Surdot, mivel 1681. és már előbb is volt vallásgyakorlata, artikuláris gyülekezetnek ismerte el a hatóság. A XVIII. század elején Kuzmics István feljegyzése és Szalóky Elek szerint 1714-ig Bokányi Ádám volt a surdi lelkész. (Bokányi Józsiás 1706. jánosházaí tanító s 1725. kemeneshőgyészi lelkész volt.) Vele egy időben 1713. Weisz Pál volt a surdi tanító. 1714—1742 lelkésze nem, hanem csak tanítója volt Surdnak s a nemespátrói lelkész szolgálatával éltek a surdiak ís. Kiváló levitatanítója volt azonban Surdnak ez időben is Árvái András, aki Petánczról száműzetve jött ide és 33 évig szolgált Surdon. 1742—1751. Suhajda György, 1751—1755. Berke Ádám, 1755— 1779. Kuzmics István volt a surdi lelkész. Ez utóbbi fordította le vend nyelvre az új szövetséget és jegyezte fel a surdi gyülekezet sadadait. Árvái után kiváló tanítója volt még Surdnak Adamits, aki mint őrült Domonkosfalván halt meg. (Szalóky E. i. m. 24.). Liszó. Az ily nevű pusztán Surd mellett a Vasmegyéből hitük miatt menekült vendek alapították a mai virágzó leánygyülekezetet. Bognár Mihály, Rapossa Balázs, Rapossa Iván (nem Lepossa?) és Smolz Márton menekülteknek Draskovics János gróf özvegye, Nádasdy Mária Magdaléna adott 1718. menedéket. 1719-ben 14 család menekült ide, köztük a Zakócs, Szmodics és Loncsák családok. Ezek alapították a mai Liszó községet. (Szalóky E. 25. 1.) Nemespátró. Régi nemes község, mely 1323. már a somogyvári bencések birtoka volt. Neve Mátyás király idejéből is ismeretes. Bebők, Dömötörfy, Györffy, Szakáll és Bolla pátrói ősi nemesi családok III. Károlytól 1719. régi kiváltságaik megerősítésével új adománylevelet kaptak. Későbbi nemesi családok pedig a Bögri, Fekete, Daxner és Szmodits család. A XVII. században csak Surdnak lehetett filiája, mert Musay püspök 1661. nem említi az anyagyülekezetek között. A község régi temploma a sághi puszta határában a „szentegyházi dülő" tetején állott, ahol ma is vannak tégladarab romjai. A „régi evangelicalutherános* templom", melyre a hivek a XVIII. században emlé-