Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - XI. A zalamegyei gyülekezetek.

mondja el (História obsidionis Insulae Sziget 1556.) Ezt „a szigeti hősökhöz való szerelmében irta, kik véreket érettünk kihullatták" s benne hazaszeretetre int. Szilády Tinódinál is jobb verselőnek tartja Tőkét. E művének kézirata Tinódi Sebestyén 1551. évi krónikájához kötve b. Révay Ferenc könyvtárában maradt fenn és a Nemzeti Múzeumba került. (Bp. Hirlap*1916. aug. 19.) A két éneken kívül Tőke epitafiumot is írt Istvánfi Pál halálára, mely Bécsben 1553. jelent meg Zimmermann Mihály nyomdájában. Összeköttetésben állott Tőke a protestáns hitvitákból ismeretes Szentgyörgyi Gáborral, Nádasdy Tamás titkárával is, ki szintén irt verseket e kiadványba. Az epítafiumból azt következtethetjük, hogy Istvánffy Pál baranyamegyei, kísasszonyfalvi birtokos és kir. tanácsos is protestáns volt, valamint ekkor már Szentgyörgyi Gábor is.

1 Tőkével egy időben egy más világi lantos is élt Bánffyék udvarában Alsólendván. Ez a családnak vendége és rokona, Ráskay Gáspár nógrádi, majd temesi főispán és kincstartó (Ráskay Balázs budai várnagy fia, ki Páduában tanult) volt, aki 1552. Alsólendván irta a Vitéz Francescoról szóló históriáját. Ennek az éneknek versfőiben ez a jó kívánság foglaltatik: „Éljen Bánfi István ez Alsó Lindvában ő házastársával, Ország Magdolnával, míg Isten akarja az ő kis fiával, jó Bánfi Miklóssal és Bánfi Annával." Bánfi Miklós még csak öt éves volt, mikor a vers készült.

2 Tőke után nem sok időre jött Lendvára s lehet, hogy Tőkével még együtt is szolgált Beythe István, aki 1559. Szent Mihály napja körül Szakolcáról került ide tanítónak. Öt tehát még az apa, Bánffy István hívta meg s Beythe mintegy öt évet töltött itt, hol annyira megkedvelték, hogy Sárvárra való távozása s ottani rövid tanítóskodása után már 1565. Lendvára hívták vissza lelkésznek. S most a még fiatal erejében levő Beythe kilenc évet töltött itt, azután pedig Sopronba ment magyar lelkésznek. Első nejét Pozancsics Margitot 1558. még Szakolcán, a másodikat Czypon Zsófiát 1561. Alsólendván vette feleségül. Beythét a soproniak már 1573-ban meghívták, de Lendván jun. 27. kelt levele szerint urai, a Bánffyak ekkor még nem bocsátották el véglegesen. Bútorait Kocsi Benedek és Söntés Benedek 1 Békefi-emlékkönyv 225. Hegedűs István, Analecta Nova 306. 2 Irodtört. Közi. III. 1893. 67. Szilády Á. i. ni, VI. 305.