Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - II. Az Ausztriához csatolt és egyéb határszéli urodalmak Sopron megyében.

polgárok elvettek, oltalmazza meg;

1 de ezt megtehette akkor is, ha maga is a reformációhoz hajlott. És Weiszpriach unokaöcsének, Lunay Kristófnak, aki állítólag az egyházi pályára készült, I. Ferdinánd még 1550-ben is 100 forintot utalványozott ki a borsmonostori apátság jövedelméből; de ilyen javadalmakban más protestánsok is részesültek, mint például Révay Ferenc és Kolonics Szigfrid. Míg Weiszpriach Lánzséron, Kaboldon, Fraknón és Kismartonban, addig a Fürst család a szarvkőí urodalomban volt buzgó pártfogója a reformációnak. Ősük Fürst Vida, ki a doktor címet használja (Doctor Veit von Fuerst) Württembergből származik. Előbb a tübingeni egyetemnek volt rektora, majd Bécsben telepedett le s mint bécsi polgár vette meg 1504. Grafeneck Ulriktől Szarvkő várát. Egyszersmind kapitánya volt (Weiszpriach előtt) Kismartonnak is, itt is halt meg 1515. s az éppen akkor épülő kismartoni plébániai templomban temették el. Művészi síremléke mai napig fennmaradt. Gyermeke nem levén, öccse Ernő lett az örököse (1515—50). Ez és fiai, Móric (1550—53) és János Konrád (1553—61) már protestánsok voltak. Ennek az özvegyétől Pichler Lénárd (1561—67) sváb herceg vette meg Szarvkőt. A szerződés Tübingenben 1561. márc. 27. kelt. Már Pichler is r. kath. volt és rekatholizálni akarta az urodalmat, de 1567. elhalt s utána a württembergi Stotzíngen Ruprecht, Miksa király leányának, Erzsébet francia királynénak főudvarmestere vette meg. Ez alapította Stotzing falut és Lajtapordányban Győr visszavételekor 1598. emlékkeresztet állíttatott fel.

2 Szarvkő tehát igen korán elvesztette evang. patronusait. A lánzséri, kaboldi, fraknói, kismartoni és szarvkői urodalmakban, melyek 1649-ig mind Ausztriához tartoztak, ez a Weiszpriach és Fürst család s az ezeknek pártfogása alatt működő lelkészek hirdették az evangéliumot Luther szellemében és pedig a soproni ferencíek krónikája és a vimpáci évkönyvek szerint már 1532 óta, amely évben az Ausztriából kiűzött protestánsok nagy számmal jöttek Sopronmegyébe.

3 Ebben az évben hozott 1 Bunyitay, Ehtört. Emi. III. 169. 2 Mohi A. Szarvkő és urai. Századik 1903. 716-719. Szarvkőt 1702. örök joggal Esterházy Pál vette meg a kincstártól. Bubics-Merényi, Esterházy P. 253. 1. 3 Annales Wimpassingenses 48. és 99. 1. Mohi A. i. m. Századok 1903. 630. és 633. 1. Protocollum vetus Conventus Soproniensis Fratrum Minorum. A bencések birtokában. Gamauf, Kirchgesch. Oedenb. I. 58. 1.