Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - X. Győr és a győrmegyeí gyülekezetek.

háboríttatnak: mert mí azokkal együtt akarunk élni, halni." De erre a biztosok febr. 20. Pápáról azt felelték: „Az Győrré való prédikátor bevitele, sem az egyéb közönséges gravamínáknak eligazítása minket nem illet."

1 S nyomban a békekötés után az ujabb sérelmek közt, melyek Bethlent ismételten is fegyveres felkelésre kényszerítették, ott voltak ismét a győriek panaszai: „Győrből — úgymond — a protestáns papokat és kereskedőket elűzték, az őrségnek pedig II. Ferdinánd azt üzente, hogy ha át nem tér, a véghelyet r. kath. katonákra fogja bízni." Püspök és várkapitány összefogott ismét a protestantizmus elnyomására. Ezért követelték 1622. a soproni országgyűlésen is, hogy a király a komáromi fő- és a győri alkapitányt, mint idegeneket mozdítsa el s az általuk okozott sérelmek orvosoltassanak.

2 Ily nehéz idők előtt halt el Pálházi Göncz Miklós, a jeles győri püspök lelkész és jobbnak hiányában ismét Laskai Bató Istvánt hívták vissza. Bethlen idejében ez az országgyűlés alkalmával Pozsonyban járt, hol földijével, az áttért Veresmarty Mihály préposttal is találkozott, ki őt térítgette. „Édes földim, monda neki Veresmarty, mikor kálvinistából lutherré lettél, csak locsból pocsba léptél, fürdőből posványba estél." S a maga példájára utalt, aki a mennyországba (prépostságba, apátságba) emelkedett azonnal. Laskay tréfás feleletekkel tért ki a csábítás elől. Valószinűleg már Laskaira vonatkozik az 1619. évi országgyűlésen a r. katholikusoknak az a panasza, hogy a pataházi prédikátor a győri káptalant tudatlansággal, erkölcstelenséggel és hamissággal vádolta. (Canonicos totidem boves ac aliquem ex illis meretricis fílíum non est veritus vocare ; delegatum capituli sub hac diaeta in hac ipsa cívitate injuriosís verbis affecit, ipsumque totum capitulum veritati adversans ausus est dicere.) De sok baja volt az evang. püspökkel is, 0 ugyanis mint magyar ember, nem akarta Brunswick Tóbiást, a tót (dunáninneni) püspököt elismerni, az általa összehívott zsinatokra nem ment el s nem akarta tűrni, hogy a magyarnak idegen nemzetség szabjon törvényt. Utóbb más panaszok is merültek fel ellene. 1623-ban részegeskedése, káromkodása és a püspök gyalázása miatt Sempte várába zárták és csak azután, hogy 1 Szalay L. Esterházy M. nádor I. 300. 2 Lányi-Knauz II. 200. Horváth M. Magy. tört. V. 269. Varga L. Ehtört. II. 296. Fraknói V, Pázmány P. II. 18.