Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - IX. Kemenesalja.

azt a szép ajánlatot tette, hogy Isten iránt való kegyes buzgalomból a saját költségén építtet Dömölkön egy fakápolnát, ha a dömölkiek az építéshez a fát odaszállítják. 1716 után a Szentgrótról elűzött Király Máté esperes menekült Nemesdömölkre s templom nélkül is bizonyára buzgón prédikált a híveknek 1725-ben bekövetkezett haláláig, mely őt egyházlátogatási körútján érte utói, de a nemesdömölkí temetőben helyezték nyugalomra. Még ez évben Szeli Andrást hívták meg a helyébe, aki 1706-ban Nemesládonyban volt lelkész. A kemenesalji egyházak elfoglalásakor 1732-ben Tóth Sipkovits Istvánt hívták meg a dömölkiek, aki 1706. Fűztőn volt tanító s csak most avatták fel. A mind népesebbé vált artikuláris egyház vezetésére azonban egymaga elégtelen lévén, 1733-ban a Szentmártonból elűzött Miskei Ádámot hívták meg, aki hosszú ideig mint esperes is nagy áldással működött itt. Tóth István 1737. Bödögére távozván, 1743—45-ig a németül is prédikáló Kis Zsigmond segédkezett Miskeí mellett, aki most jött meg Wittenbergből. Az 1732. évi nagy üldöztetés után az egész Kemenesalja Nemesdömölkre volt utalva, ahol templom nem lévén, a paplak udvarán két sátorban, nagy ünnepeken pedig az elég tágas temetőben tartották istentiszteletüket. 1736-ban nagyobb telket kértek templomépítésre a vármegyétől, Ostffy Mihály Bécsben a királynál is járt ez ügyben, de mindhiában. Végre ís kénytelenek voltak 1743-ban a régi parochiális telken építeni Vidos Miklós, Horváth András, Csiba Mihály, Káldy György és Vecsey Mihály vezetése alatt. Kiváló része volt a munkában Miskei lelkésznek is, akinek beszédével 1743. máj. 7. tették le a templom alapkövét. Szeptember havában azonban, midőn már a falak ís tetőmagasságig emelkedtek, a szomszédos bencés barátok azzal akarták a szent munkát megakasztani, hogy a helytartótanácsnál feljelentették őket, mintha a parochiális telken túlmentek volna a földesúr telkére és ki az országútra. A tiltó rendelet meg is érkezett, Ostffy újra Bécsben járt s három hónapra szünetelt a munka. De a tél elmúltával a következő 1744. év november havára mégis elkészült az új templom s advent 2. vasárnapján, dec. 6-án Sipkovits Tóth János püspök felavatta, Perlaky József nemeskéri lelkész mondván benne az első beszédet. Harangot az új templom számára Ostffy Mihály öntetett. Az evangélikusok szervezkedését a pórdömölki bencések sem nézték tétlenül. Már 1732-ben is Csatay Jeromos apát és