Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - I. Sopron és a hozzátartozó falvak.

A bécsi béke után 1609. javították templomukat a balfiak is, a meszet hozzá Sopron városától kapták. Eleinte Gráf Mihály harkai lelkész szolgálatával éltek, de 1613. nov, 8. már egy külön jelöltet mutattak be a tanács előtt és pedig a breslaui születésű Ludwig Mátét, aki 1612. Ilmicen szolgált, s akit a tanács el is fogadott. De nem sokáig maradt Balfon, mert a soproni tanács 1614, szept. 10. már Eder Kristófot választotta meg balfi lelkésznek s ez alkalommal fizetését is megállapította. Volt 4 szőlője, melyben hívei végezték az egész munkát. Szántó­föld és rét helyett kapott évi 30 font pénzt. Halotti beszédért nagyobb halott után 5 sillinget, kisebb után 25 magyar pénzt. S ezen kívül halas tavat és fát is kapott a maga szükségletére. Eder után 1616. Gráf Mihályt hívták meg Harkáról, de ez már a következő évben Meggyesre távozott tőlük. Helyébe a rothenburgí születésű Horn György magisztert választották meg, aki már 1616. ápr. 18. mint száműzött folya­modott a balfi állásért. A tanács bizonyítványait és válaszát kérte, vájjon megelégszik-e a balfi jövödelemmel és eltarthatja-e belőle családját? Horn 1616. máj. 8. igenlőleg válaszolt s így bizonyára el is foglalta balfi állását, bár előbb fényesebb igére ­tekkel hívták Magyarországba. Öt ugyanis Sartorius János her­nalsi lelkész küldte Batthyány Ferencné Lobkovitz Poppel Évá­nak és nővérének, Salm grófnénak birtokára, de innen a kálvi­nisták, akikhez nem akart áttérni (derén Liedlein er nicht singen wollte), fizetésének megvonásával elűzték. Ezután jött Felső­péterfára (Petersdorf), de itt meg nem kért bizonyítványt. Ezek­nek, úgymond, maguknak kellene lelkészeiktől bizonyítványt kérni, mert alig két év alatt öt lelkészük volt; más szemében a szálkát is, a magukéban a gerendát sem látják meg. Balfon csakugyan kevés volt a fizetés, mert lelkészei igen sűrűen változnak. Horn után Posthius Pál volt a lelkész (1619—21), ki a soproni kórházban halt meg. Ugyanitt hunyt el két hónappá 1 előbb már a felesége is. Vagyonkájukat a kórházra hagyták. A balfi pap fizetése ekkor 30 forint, 12 mérő gabona és 8 öl fa volt. A négy szőlőt (in den Höllern) és 3 holdnyi szántóföldjét a gyülekezet munkálta, de a rétről neki kellett a szénát be­takarítani. Rudolph Mátyás lelkészük (1621—23) szintén a soproni kórházban halt el. Lampertus Gábor következett utána, akinek 1623. nov. 30. kelt díjlevele a soproni 1739. jún. 5-iki tanács­jegyzőkönyvben fordul elő más 1630. és 1650. évi díjlevelekke együtt. Ezután az Iglauból elűzött Fuchs János került Balfra, ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom