Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - IX. Kemenesalja.

fivérei: László és Bálint, valamint Lászlónak a fia is, Ostffy Jakab. Az utóbbi Jakabbal együtt említik okleveleink 1558-ban ennek testvérét vagy unokatestvérét, Ostffy Tamást. Es Nádasdy korábban élt Ostffy Domokos is (III. Ferenc fia), akinek 1558. már csak az özvegye, Zántói Bothka Veronika élt s gazdatisztjei által mondott ellene, hogy Nádasdyt Sótony és Nyögér birtokába beiktassák.' A reformáció korában élt Ostffy László Nádasdy Tamás és Batthyány Ferenc mellett kiváló politikai szerepet játszott. Egész fiatal korában ő is ott volt az elégedetlen vasmegyei urak között, kik Mátyás halála után 1490. a magyar trónra pályázó Miksa császár mellé állottak. (Vasm. mon. 191.). A XVI. század főuraínak lobbanékony, erőszakos természetére mutat, hogy testvérét, Bálintot ismeretlen okkól véresre verte. II. Lajos 1524. jún 22. kelt rendeletével ezért minden birtokát el akarta tőle venni és Felsőlendvai Széchy Tamásnak adományozni. Ez azonban nem történt meg, legalább sem az Ostffyak, sem a Széchyek birtokviszonyaiban semmi nyoma. E rendelet szerint Ostffy László birtokai voltak ekkor Vasmegyében (Asszonyfán kívül) Míhályfa, Csehi, Mindszent, Csönge, Pápócz, Und, Högyész; Sopron megyében Keresztúr, Vásárosfalu, Sárkány, Farad, Beled, Sarlód ; Győr megyében Téth, Mérges, Réti; Veszprém megyében Iszkáz. (Vasm. m. 191. Sopr. mon. II. 622.). A papsággal ez az Ostffy alig lehetett jó viszonyban. 1529ben, midőn a török császár Bécset ostromolta, négy és fél mázsa ércet vett át a vasvári káptalantól, hogy belőle harangot öntet. Ezt azonban többszöri sürgetésre sem tette meg. Halála után 1543-ban még az örököseit is perelték e miatt. A harangércből valószínűleg ágyút öntetett az asszonyfai vár védelmére. Az 1532, évi pozsonyi gyűlésen Vasmegyét Sibrik Gergellyel ő képviselte, 1538-ban Nádasdy Tamással a pozsonyi országgyűlésre ment és innen Ferdinánd királyhoz követűi (Batthyányi Ferenc horvát bán társaságában) őt küldték ki, Nádasdy Tamással sűrű levelézésban állott, 1539. nov. 16. Sitkéról irja neki, hogy Török Bálint és Fráter György Gesztesen találkoztak s ipjáról is megemlíti, hogy testi és lelki erőinek teljes kimerülése miatt nem jöhetett vele. Tíz nappal később pedig Nyőgérről tudósítja Nádasdyt az egervári búcsúról, ahol majd mindenki részeg volt s ő maga is kénytelen volt velük komédiázni. Még ezen 1539. * 1 Nagy Imre, Sopr. mon. II. 637. Ostffy levt. és Farkas S. Csepreg tört. 301.