Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - VIII. A hegyháti és rábamenti gyülekezetek Vas megyében.

István. A gondnok Herenkovith János, a biró Simoliák András volt. A birtokosok közt szerepel még Drinóczi Balázs nemes, Kanasi Pál özvegye és Pataki Miklós; a jobbágyok között Vida Ambrus, Koczor Bálint, Dömötör Tamás, Hidó Mátyás. A templomnak igen szép aranyozott ezüstkelyhe volt, a közepén gombos és hólyagos. Volt egy „viaszos réte" is, melynek jövödelméből gyertyára viaszt kellett vásárolni. Akik a templomba temetkeztek, azok az egyháznak 300, a prédikátornak pedig 100 „becset" fizettek. A paplak a falú szeriben épült Simoliák András és Hrenkovich János háza között. Ehhez 11 hold föld van „az pap szeriben", 5 hold pedig másutt. Akiknek házuk van, azok fél-fél köböl búzát, rozsot és zabot adnak a lelkésznek úgy az anyagyülekezetben, mint a filiában; a zsellérek egynapi szolgálattal tartoznak. A három főünnepnapon offertórium van a lelkész számára. Esketésért az ifjak 12 dénárt, 1 font hust és egy messzely bort, két özvegy egy abroszt vagy 1 frtot adtak, Kereszteléstől egy kappan és egy kenyér járt, beteggyóntatástól 4 dénár, 1 kenyér s 1 viaszgyertya; temetéstől 13 dénár, egy cipó, egy pecsenye s egy messzely bor. Állandó iskolaház és tanító nincsen. Ilyennek tartását csak igérik. Harangozót akkor tart a község, mikor iskolamester nincs. Filiája kettő van: Urai-Ujfalú és Iván-Egerszeg. Urai-Űjfalú az előnevét onnan vette, hogy ezt a földet, melyet 1221. az ősi Jak vagy Gyák nemzetség kapott birtokul s melyen később egy új falú épült, Uraj földjének nevezték. Régi jegyzőkönyveink csak Újfalunak nevezik előnév nélkül. A falú közepén, „ahol most az levélszín és harangláb vagyon", egy régi elpusztult kápolna fundamentuma volt látható. Itt is volt a papnak 6 hold földje és rétje is 6 kaszaalja. A budakeszi Weörös család, mely Sopron megyéből származik, a XVIII. század elején ide és Keményegerszegre költözött át. (Vasm. mon. 576.) Iván-Egerszeg, melyet az 1695. évi jegyzőkönyv Nagyvagy Kastélyos-Egerszegnek mond (a másik Kis- vagy KeményEgerszeggel szemben). Neve szerint régi kastélyának kellett lenni. Es gótikus temploma ís van a XVII. századból. Emberemlékezet óta mint filia Szentívánfához tartozott, „csak Győr vészese ideje táján (1594) a templom épületire való fizetést neheztelvén, szakadtának el innen." De az egyházlátogatók 1633. visszacsatolták az anyaegyházhoz s kötelezték, hogy ennek költségeihez is hozzájáruljon. Balogh Miklós lelkész Szentivánfáról Rábakeresztúrra tá-