Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.
ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - VIII. A hegyháti és rábamenti gyülekezetek Vas megyében.
templomához (a püspöki határban, mely most puszta). Mindazáltal a memória modernorum hominum ide hallgatóztanak. 1637-ben Vüechani (Kolaczani) László volt a lelkész. 1646ban a büki zsinaton Nagy Mihályt avatták fel ide. 1655-ben a liptói születésű Ternóczi Jánost találjuk itt, 1665. Magyar Mihály mórichidai lelkész ígérkezett ide, de nem akart eljönni. 1668. pedig Czvetán Mihály a lelkészük. A gyászos évtizedben 1680. is volt itt evang. tanító, ki előbb Rábaszentmiklóson lakott. 1681 után újra feléledt, 1725-ben mint anyaegyház említtetik Molnári és Püspöki filiákkal. 1 Szentlénárd. Régi földesurai a Póka és Bertha család voltak. Az 1601. évi adójegyzék szerint már evang. lelkésze volt, ki 50 dénár évi adót fizetett. Kis Bertalan püspök itt 1633. ápr. 18. tartott egyházlátogatást, amikor a lelkészi állás éppen üresedésben volt. A gondnok az anyagyülekezetben Tóti György, Dömötöri filiában Zalay György, Kisfalud filiában pedig Bejczi Mihály volt. A nemes patrónusok közül jelen voltak Hollósy Gáspár, Dömötöry Gáspár és Ferenc, Vadas István s Bagoly Menyhért és Mátyás György vármegyei esküdtek. Lelkész nem létében is kijelentették a hívek, hogy hitükben készek mind végig megállani. Kehely és ostyasütő nem volt a templomban, de megígérték, hogy beszerzik. A templomban csak azok temetkezhettek, akiknek a patrónus urak megengedték. 1 forintot fizettek érte, a cimeteriumon kívül pedig 50 dénárt. A templom és a paplak a szentlénárdiak és a dömötöriek közös földjén épült. A paplaknak jó két holdnyi kertje s ebben gyümölcsöse is volt. Ezenkívül földje, rétje és erdeje. A püspök Ságodi Gergely esperessel 1635. júl. 28. is kijött Szentlénárdra s jegyzőkönyvbe vétette, hogy a tarródi határban közel 6 holdnyi más erdeje is van a gyülekezetnek, melyet emberemlékezet óta pap erdejének hínak s most Polyányi Lőrinc uram birja ; „inquirendum erít, quo jure." Iskolaház nem volt, hanem a prédikátor tartott maga segedelmére (tanítót) a „plébániaházban". Dömötöri és Kisfalud mellett Janófalva (Gyanófalva) is mint filiális említtetik. ,,Ez falu nem örökösképen az templomhoz való volt volna ab initio, hanem Zent Iván templomához az püspöki határban, mely most puszta. De a memória modernorum hominum ide hallgatóztak és temetkeztek". Dömötöri filiából szár1 Eht. Eml. 68. 70. 76. 90. 98. 129. 135. 148. 370. Adattár III, 14. VI. 130. 136. 139. 143. Ker. jkv. I. 49. II. 22. 147. 444. 528.
