Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - VII. A vend gyülekezetek a Széchyek és Batthyányak urodalmaíban.

akinek még tanulni kellett volna (18 éves volt) „erővel, hitege­téssel és nagy sok pénz Ígéretével" vette reá az eljegyzésre. De az egybekelés csak Széchy halála után 1619. máj. 19. volt meg Muraszombaton. Pozsony városát Forgách Margit már mint özvegy hívta meg a lakodalomra. 1 Thurzó György halála után 1617. Széchy Tamás is a kor­mányzóság tagja volt és részt vett Bicsén a reformáció első százados ünnepén. 1618. febr. 9-én halt meg, holttestét a felső­lendvai templom sírboltjába helyezték. Végrendaietében Dénes és Magdolna nevű gyermekeinek meghagyta, hogy a felsőlendvai családi sírboltot kőfallal keríttessék körül, a helységben iskolát alapítsanak s a lelkészről is kellőleg gondoskodjanak. Protestáns érzületét nem titkolta el, egyes r. kath. papokat el is bocsátott, de a főpapsággal jó viszonyban állott. Eleinte ágostai hitvallású volt, de második neje és a Batthyányak őt is áttérítették a kál­vinistákhoz. Udvari lelkésze Szilágyi István, Szenczi Molnár Albert sógora, Muraszombatban református volt. Szilágyi 1614­ben Bécsben is prédikált Széchy udvara előtt. Széchy Tamás asztalához is meghívta és Szilágyi által „az ő udvara mellett tanítói tiszttel is megkínálta" Szenczi Molnár Albertet. 2 Tamás fia, Széchy György 1577. születet, nagy testi erejű, szenvedélyes, erőszakos és kapzsi természetű férfiú. Ő már inkább a Felvidéken Murányban tartózkodott. 1605-ben Bocskay udvarában volt. 1608-ban a Homonnay György ungi főispán leányát, a művelt és buzgó lutheránus Homonnay Drugeth Máriát vette feleségül. Korán Bethlenhez állott s 1619. Thurzó Imrével Sopron ellen vonultak, amelyet nov. 30. a fejedelem bevonulása után meg is szállottak. A martyánciak 1627. még jól emlékeztek reá, mikor az atyjától elválván Baloghba (Gömör megyébe) ment, mert az eklézsiának 228 forintját vitte magával. A fehérhegyi csata után Széchy György sietve tért vissza II. Ferdinánd pártjához, 1621. ápr. 11. Murányban irta alá a nyilatkozatot. Jelen volt a két soproni országgyűlésen is 1622. és 1625., hol a nádorságra pályázott. 1625. aug. 31-én a saját szolgái orvul lőtték le. Neje Murányban temettette el. Egyházának hitbuzgó fia volt. Több lelkészt, mint például a lébényszentmiklósi Deselvics Istvánt, Dunántúlról hívtak Murányba. Özvegye később is levelezett a 1 Vasm. mon. 574. 283. 553. Takáts S. Zrinyi M. nev. anyja 6. Száza­dok 1919. 211. 2 Payr, Eht. Eml. 103. Acsádi Ignác, A Széchyek Murányban, Századok 1885. 21. Szenczi Molnár A. napi. 64. 70.

Next

/
Oldalképek
Tartalom