Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - VI. Kőszeg és vidéke.

Asszonyfa. (Nagy- és Kisasszonyfa). Régi nemesi község Acsád közelében. Körmendi János nevű lelkésze Beythe István pártján volt. 1596. febr. 16. írta Kincses Pál kőszegi lelkésznek: „Míg kegyelmedet meg nem mozdítják, addig nem félek semmit is". De még ebben az évben ő is aláírta a Concordia könyvét. A reformátusok ezt a gyülekezetet Acsáddal együtt még 1618-ban is a magukénak tartották, de Kamondi Gáspár asszonyfai lelkész már ekkor sem ment el gyűlésükre. Ezért mondja róla a jegyzőkönyvük, hogy gyermekkora óta a lábával s néhány év óta az elméjével is sántítani szokott. Ellenben az evang. gyűlésekre eljárt, 1628. is ott volt Csepregen. Szimbolikus könyveinket (Casp. Kamondi de Kisasszonyfalva) már 1621. aláírta s 1631 is Asszonyfán volt. 1647-ben az Alsópulyán született Gubanóczi Tamás volt a lelkésze, akit 1651. Tephtonides János váltott fel. De Gubanóczi 1654. ismét Asszonyfán volt s ekkor Musay püspök azzal vádolta, hogy a csémi és pusztaszentmihályi gyülekezeteket a veszedelem idején hagyta el. A földesurok Széchy Dénes lehetett, akinek özvegye, Draskovich Sára 1658. egy házassági perben említtetik. 1652. jún. 4. és 1670. jún. 10. egyházkerületi gyűlések is voltak itt.

1 Acsád. Az Enyingi Török család birtoka volt, Egy ideig Bakyt Pál utódai is bitorolták, de Martonfalvai Imre deák 1544. visszaszerezte a családnak. Az Enyingi Törökök kihalta után ez is a Telekesi Törökökre szállott. Rátky Menyhért felesége Telekesi Török Anna még 1670 körül is Acsádon lakott s innen egy bizalmas hangú levelet írt Sz. Fekete István püspöknek. Az 1599. évi adójegyzék szerint már protestáns lelkésze volt, ki évi 2 forint adót fizetett. E. Török István idejében a^reformátusok a maguk gyülekezetének tartották s 1618. még a körmendi esperességhez számították. Első ismert lelkészük Körmendi János, ki előbb Asszonyfán volt s bár nem szívesen, de mégis aláírta 1596. a Concordia könyvét. Acsádon a hívei elégedetlenek voltak vele s a pápai zsinat 1618. jan. 17. meghagyta neki, hogy menjen el Acsádról, mert a hívek meg nem tűrik. Ez évi nov. 1-én a Gyöngyös melletti Szentlőrincen még jelen volt a reformátusok között. De E. Török István halála és az utóbbi zsinat után ismét áttért az evangélikusokhoz. A református jegyzőkönyvben Kanizsai Pálfi ingatag jellemű, perlekedő és összeférhetlen embernek mondja. („Ioannes Körmendi Acsa1 Eht. Eml. 55. 67. 81. 87. 97. 98. 129. 146. Wilfinger í. m. 17. Adattár VIII. 31. 32. Ker. jkv. 33. 282. 360. 433. 468.