Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - I. Sopron és a hozzátartozó falvak.

A polgárság 1532. a nürnbergi vallásbéke évében már határozottan evang. szellemű prédikátort követel a tanácstól, illetve plebánustól. A ferenciek évkönyvei szerint is 1532. jöttek Sopronba lutheránusok Ausztriából, 1532 óta jártak ki soproni ifjak (Faber, Schreíner, Wirth) Wittenbergbe. Weíszpriach János kaboldi báró, Sopron várkapitánya már 1541. aláírta az osztrák rendek kérvényét, melyben vallásszabadságot kérnek I. Ferdinándtól. Weíszpriach és a közelben még Füerst Ernő, Fraknó és Kismarton zálogbirtokosa, lesznek az evangélikusok pártfogói. Jeckel Bálint, a városból megszökött r. kath. jegyző 1551. már feljelenti a soproniakat, hogy a feleséges protestáns papok Luther és Zwingli szellemében prédikálnak s a város ilyeneknek adja a beneficiumokat. Ilyen lelkészek voltak Kalbermatter Péter, Fochter Farkas és egy József nevű pap, kit a győri püspök Kesző várában tartott fogságban. Már kiközösítés fenyegette a várost, de Miksa trónörökös és Gregoriáncz Pál, az új püspök helyreállította a békességet. Az 1553. évi soproni országgyűlésen I. Ferdinánd ugyan keményen kifakad az evang. rendek ellen és cenzúrával akarja a protestáns könyvek kinyomatását és terjesztését meggátolni, de a protestáns nemesség jelenléte és erélyes fellépése mégis bátorítólag hatott a német polgárságra is. A városban nagy számmal lakó magyar nemeseket és a bennszülött német polgárokat a régi gyűlölködés leküzdésével éppen közös hitük és közös sorsuk hozta közelebb egymáshoz. Gregoriáncz Pál győri püspök már arra kéri őket, hogy összejöveteleiken ne mondjanak lutheránus beszédeket. Humel Kristóf, az első evang. polgármester maga megy el személyesen Waltersdorfba (Ausztria) Fochter Farkas lelkészt visszahívni. A tanácsbeliek már nyíltan evangélikusoknak vallják magukat s még az anabaptista új keresztyéneket is megtűrik városukban, akiknek itt külön prédikátoruk van. Az 1555. évi augsburgi vallásbéke által is felbátorítva a soproni evangélikusok végre nyíltan is különválnak a római egyháztól. Wirth Mihály tanuló 1555. a tanács költségén megy Wittenbergbe s Melanchthon külön levelet ír a városnak. Majd 1557, protestáns szellemben újjászervezik az iskolát s végül 1565-ben nyíltan is evang. prédikátort hívnak. Az iskola reformálásában Humel Kristóf polgármesternek volt legnagyobb érdeme, akit nagy buzgalmáért utóbb Gerengel is megdicsér, s aki saját kertjét adta ajándékul az iskola kibővítésére. Az átalakítás 650 font pénzbe került s ez az első