Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.
ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - V. A Batthyányak urodalmai Vas megyében.
Góborfalva (Goberling). A borostyánkői urodalom is, mint fentebb láttuk, 1647-ig Alsó-Ausztriához tartozott. Az itteni gyülekezetekből már 1627. menekülni kellett a lelkészeknek. II. Ferdinánd ugyanis ez évi rendeletével száműzte őket. Akik a kitűzött 3 heti határidő alatt helyüket el nem hagyták, azok közül többet megláncolva Bécsbe szállítottak és várépitésre ítéltek, így vesztették el az evangélikusok itt lelkészeiket és templomaikat. A régi források különösen 3 gyülekezetet emelnek ki, melyekben azelőtt buzgón hirdették (reichlich verkündet) az igét s ezek: Borostyánkő, Felsőlövő és Góborfalva. Magyarországhoz való visszacsatoltatásuk után, lehet, hogy rövid időre ismét feléledt Góborfalva is. Musay ezt is a Batthyány Ádám által elfoglalt anyagyülekezetek közé sorolja, Lakói 1652. és- 1661. szintén Tárcsára jártak istentiszteletre. (Eht. Eml. 150. Ev. Glocken 1919, 28.) Gyimótfalva (Jormansdorf). Régi gótikus temploma és várkastélya van. Nem lehetetlen, hogy a borostyánkői és pinkafői lelkészek mellett ismételten is említett M. Wolf Márton dobermansdorfí fláciánus lelkész (oschatzi, szászországi szül.) Gyimótfalván működött 1576—1582. Lichtenstein Hartmann hívta őt 1576 után Dobermannsdorfba. Graul Ernhold szentkúti lelkész ís, kit 1625-ben azzal vádoltak, hogy a gyimótfalvi gyülekezet (ecclesia Jurmerstorffensis) regestumát és inventáriumát elvitte magával, előbb bizonyára gyimótfalvi lelkész volt. Szentkúton csak 1624, óta lelkészkedett. Gyimótfalván tehát anyagyülekezet lehetett, bár Musay a jegyzékéből, miként többet is, kifeledte. Gyimótfalvának egy kis irodalmi emléke is maradt, és pedig az ily cimű füzet: „Scaturgio Salutis, d. i. Geistliche Betrachtung des Brunnens des Lebens Jesu Christi, aus dem 13. Cap. Zachariae, gerichtet auf die Eigenschaften des Saurbrunnens zu Jormarsdorff und daselbst ím Herren-Haus am Tag Jacobi 1620. geprediget per Joannem Mühlpergerum". Regenspurg 1621. 4 to . Thomas orvos füzete szerint e beszéd Tárcsa fürdő megnyitásakor mondatott el. Az ünnepi szónok, Mülberger János magiszter jeles hernalsi lelkész volt, a Königsberg család udvari papja, Mülberger 1586, Regensburgban született. 1608, óta báró Jörger Károly birtokán Aschachban, de Kirchbergben is prédikált, 1615ben Jörger Helmhardt az alsóausztriai rendek nevében Hernalsba hívta meg, az itteni gyülekezet azonban 1625, midőn II. Ferdinánd Jörger összes javait konfiskáltatta, megszűnt. Mülbergernek
