Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - III. Az egyházkerület törzse a Nádasdyak urodalmaiban.

Pál külön levélben kérte fel Sopron városát, hogy a kápolnának dec. 21. történendő felavatására (ad consecrationem sacelli nostrí novíter extructi ín Castello nostro Keresztúr) engedjék át papjukat, a jeles Schubert Pál esperest.

1 Az újjáépített Keresztúrnak Oemichius Tivadar, a későbbi Emich család őse, volt a lelkésze, egy tudós, de nyugtalan természetű férfiú. Szászországból, Zöllígből (Meissen, Marienberg közelében) való. Csepregen 1617. máj. 24. avatta fel Klaszekovics István püspök Csávára és innen választották meg Keresztúrra. De innen ís hamar elkerült Gálosra, Mosonmegyébe s majd 1624. Fertőmeggyesre, ahonnan a soproni tanács, nem tudni, mi okból, 1627. elmozdította. 0 azonban tiltakozott ez ellen. „Az ő püspöke közölte vele — úgymond — hogy a tanácsnak nincs joga őt papi állásától megfosztani s ezért csak maradjon meg a paplakban." Schubert Pál soproni esperes és a rusztiak is közbenjártak az érdekében. A rusztiak, kik szintén Meggyesre jártak templomba, 1627. május 5. külön folyamodtak Oemich érdekében s kétlik, hogy az utóda őt pótolhatná. Végre ís a keresztúriak hivták vissza és a per így ért véget. Oemich távozása után az iglói születésű Pauspertel Ágoston volt a keresztúri lelkész, aki Csepregen 1625. június 3. írta alá hitvallási iratainkat. Ennek távozása után pedig 1627. ismét Oemich Tivadart hivták vissza Meggyesről, aki most hosszabb ideig lelkészkedett Keresztúron. Az 1628. évi csepregi zsinaton már mint keresztúri lelkész volt jelen az ismeretlen nevű. tanítójával. 1630. márc. 20. kerületi kis gyűlés is volt Keresztúron, ahol Kis Bertalan püspök Müller György meggyesi és Raab Pál balfi lelkészeket avatta fel. Ez évi szept. 4. ismét Keresztúron volt a kis gyűlés. Simonházi Tamást három más jelölt (Pápai Imre, Musay Gergely és Szömönyei György) mellett itt választotta meg a kerület szavazattöbbséggel soproni magyar lelkésznek. Ugyanekkor Keresztúron néhány magyar nemes panaszkodott Oemich szükkeblűsége miatt. Szilvási Jakab ugyanis azzal vádolta, hogy a szolgáját nem temette el. Oemich pedig azzal védekezett: nem tudja, nem volt-e török vagy anabaptista, mert az úrvacsorával nem élt. A másik vád pedig az volt ellene, hogy Farkas István feleségét nem akarta egyháztól kibocsátani, azt mondván: ő a németeknek és nem a magyaroknak papja. Kérdés, hogy tudott-e magyarul. Szilághy György nemes is 1 Sopron vár. levtára Lad. XII. et. M. fasc. IV. 184.