Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - III. Az egyházkerület törzse a Nádasdyak urodalmaiban.

1626. óta Szili János, 1640-ben Maráczi Balázs 1643-ban Gombos János a bői ref. lelkész. Nádasdy Ferenc áttérése után, még a linczi békekötés előtt innen is elűzték a református lelkészt, de itt már az első bizottság visszaadta 1646. a helvét hitvallásuaknak a templomot, iskolát s az összes egyházi javakat. Musay Gergely esperes és püspökjelölt, ki Fábri István kerületi jegyzővel a maga jószántából csatlakozott a második bizottsághoz, míg ennek tagjai 1646. nov. 10. a Chernél családhoz a chernelházi kastélyba mentek vendégségbe, addig ő a Repcén átkelve Bőre ment előre s itt történt 11-ikén, hogy Czíráky Ádám alispán Musayt, arra hivatkozva, hogy nincs kir. felhatalmazása a velük való járásra, ettől egyszerűen eltiltotta. De Musay azt felelte, hogy ők csak mint evang. lelkészek Istentől vett és a kir. diplomában is biztosított joguknál fogva járnak nyomukban, hogy a visszarendelt templomokat ezekben mondott könyörgéssel ünnepélyesen birtokba vegyék. S továbbra ís követték őket utjokban. Itt Bő községben, hol a református lelkész az első bizottság határozata szerint már itt is volt, s azóta őket senki nem zavarta, ez a második bizottság meghagyta az összes egyházi javakat a reformátusok kezében. Csak a Nádasdy-féle második nagyobb üldözés idején 1660. pünkösdkor esett Bő is áldozatul. A soproni jezsuiták Sárvárról hozott német katonákkal elfoglalták a templomot, a lelkészt kiűzték s ennek minden javait elkobozták. A reformátusok dolga iránt a lutheránus Wittnyédy István is melegen érdeklődött. 1660. júl. 11-én írta Kőszegre Gombosy Dániel tanácsosnak: közölje vele „ha a bűieknek is mi galibájuk történt volna", így került bele ez is az 1662. évi országgyűlés elé terjesztett sérelmek közé.

1 h) Léka vára s a hozzátartozó községek. Léka. Egyike a legrégibb és legnevezetesebb vasmegyei községeknek, mely régebben Sopronmegyéhez tartozott. A XIII. században Chák soproni főispán, majd a Németújvári grófok s a XIV. század óta a Kanizsai család bírta. Többször volt a vár osztrák kézen is, de Mátyás király 1483. Kőszeggel együtt visszafoglalta. I. Miksa 1491. ismét Ausztriához csatolta, A Kanizsai család 1517, évi új adománylevele szerint Lékához tartozott Csepreg, Keresztúr, Füles, Hegykő és a soproni vámmal a Fertő egy része is. Kanizsay Orsolyával a lékai urodalom is 1 Thury E. A dunántúli ref. ehker. tört. 294. 303. 304. Hist. Dipl. 69. 108. Payr, Eht. Emi. 139. 230. Zsilinszky III. 204.