Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - III. Az egyházkerület törzse a Nádasdyak urodalmaiban.

jából. Válya Lőrinc és felesége 40 forint jóféle pénzt hagyott a templom épületire. „A lélekkel való szítkozódókat" a lelkész megintette, ismételt esetben 4 forintot fizettek a templomra, vagy megkövették a szent gyülekezetei Filiája Szécsen, ahol sok család és régi dülő (duzsina, kamenyak) megtartotta a horvát nevét, úgy fizetett mint Pinnye. Mikor a lelkész itt prédikált, két tál étekkel és egy itce borral tartoztak neki. A lelkésznek az egész fára egy fél csöbrős szőlőt vett a nemes szőlőhegyen. Ennek felét a szécseníek munkálták, de móst pártot ütöttek és nem akarják munkálni. A magisztrátus fogja őket erre kényszeríteni. Podrianics lelkészt az egyházkerület már 1633. Csapodra rendelte s 1646-ban a vasmegyei Bögötén találjuk. Musay őt rendelte ki a kir. biztosok által visszaadott Péczelnek gondozására is. 1640-ben Szempczi Jánost avatták fel Pinnyére lelkésznek. Az előbb oly buzgó pinnyei patrónusok is, Szalay Gábor, Bessenyey István és Niczky Ferenc, Nádasdy példáját követve elhagyták hitüket, elűzték az evang lelkészt s midőn az 1646. évi kir. bizottság, amelynek Bessenyey is tagja volt, a templomot a hozzátartozó egyházi javakkal visszarendelte, Bessenyey a maga, valamint a Szalay és Niczky családok nevében tiltakozott ez ellen, és pedig azon az alapon, hogy itt nekik patrónusi jogaik vannak, a templomot őseik építették, itt van azoknak sírboltja, ezt tehát továbbra is megtartják és senkinek át nem engedik. Az 1649. évi sérelmek közt említi Pinnye, hogy régi úrvacsorai kelyhüket Bessenyey Istvánnak, az egykori kiskomáromi kapitánynak felesége két részre darabolta s egyiket megtartotta magának, a másikat pedig az evang. patrónusoknak küldte át. így most vagy a szomszédoktól kell kelyhet kölcsönkérni, vagy pedig közönséges poharat használni. 1655-ben ugyan még egy Rusznyák György nevü lelkészt avattak fel Pinnyére, de ezután már nem sokáig volt itt gyülekezeti élet.

1 Nagyczenk. Oklevelekben már 1281. óta említtetik Tótczenk (Tothchynk), Dánielczenke, Vámosczenk néven. Részben a Kanizsayaké volt, kik az itteni vámot is bírták. Dánielczenk a Pok nemzetbelíeké volt, A XIV. században Czenkiek, Ebergőcziek és Szigeti Fülöp, 1410. a Niczkyek is birtokosok itt. A reformáció korában a Kanizsayak része a Nádasdyakra szállott, 1 Adattár VI. 28. 33. 66. VII. 40. Eht. Emi. 56. 59. 61. 70. 72. 89. 133. 137. 139. 140. Hist. Dipl. 71. Mokos 123. Mohi A. 6. Ker. jkv. 12. 78. 182. 321. 442.