Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.
ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - III. Az egyházkerület törzse a Nádasdyak urodalmaiban.
kész, Soós János kértére írta a Vigasztaló könyvecskéjét (Galgócz 1584). A lozsi lelkésznek is sok nyugtalanságot okoztak a csepregi kollokviumot követő hitviták. Ezekre vonatkozó három levele maradt fenn, egyet pedig Kincses Pál kőszegi lelkész irt ő hozzá. 1595, aug. 21-én irja Soós János Reczés János csepregi esperesnek, hogy ne kényszerítse őket Hegyfalura az aláírás végett, várják meg, míg Nádasdy hazajön és előbb hadd olvassák el az aláírandó artikulusokat. Reczésnek nem is lett volna joga egymagának gyűlést összehívni, hanem csak a többi esperesekkel együtt, már pedig a meghívó levélen nincs ott ezeknek a neve. Majd megfenyegeti Reczést: „Minden köztünk való egyenetlenségnek és scissiónak oka Kegyelmed leszen, mert egy coetusból kettőt akar csinálni Kegyelmed", Egyébként üdvözli Reczésnek feleségét és gyermekeit, 1 1596. márc. havában ismét Lozsról irja Kincses Pál kőszegi lelkésznek, hogy az egyházlátogatók márc, 18. indulnak ki Csepregről. Nem tudja, Budaeus András ujkéri lelkész megállja-e a sarat. Tétényi Imre cenki és Tétényi Dániel peresztegi lelkészek igen bánják, hogy aláirtak a quaestiókat. Soós János ekkor még úgy mutatta, hogy ő nem fogja aláírni. De a kőszegi lelkész 1596. márc. 29. mégis azt hallotta róla, „hogy pribékké" lett (vagyis aláirt) s hozzá irt levelét is így címezi: „ministro ecclesiae losiensis pribékké facto". Vidos Lénárd sárvári lelkész irta ezt Zrinyi György ispánjának. De a kőszegi kollegának mégis bizalma van Soós iránt mind addig, míg amoda nem subscribál, ahová nem illik s nem méltó. Soós azonban még 1596. az elsők között (18-ik helyen) aláirta az Egyesség Könyvét. Még 1598. aug. 25-én is Lozson van, Klaszekovics István, mint illetékes szeniora előtt (senior cis lacum Fertő) igazolja magát, hogy bár volt is Meszlenben a Beythe-pártíak között, de azért nem esküdött Beythéhez. Soós így a bizalmat elveszítvén, még 1598-ban eltávozott Lozsról, a kálvinistákhoz pártolt át, 1612-ben Kiskomáromban találjuk mint esperest. 1598—99. egy György nevű jámbor és jó lutheránus lelkész volt Lozson. Marótthi Mihály lozsi előljáró 1599. szept. 14. irja Reczés esperesnek: „Az minemű jámbor Prédikátort Isten közinkben vezérlett és hozott vala az fölső elmúlt esztendőben, esztendeje kitelvén tőlünk elmene". Meszlenből ajánlkozott egy másik lelkész (onnan, ahol Beythéék gyűléseztek), de a távozó György 1 Adattár VII. 40. Szabó K. Rmk. I. 208. Fabó, Beythe J. 54. Adattár VII. 41. 42. 63.