Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - III. Az egyházkerület törzse a Nádasdyak urodalmaiban.

Físztrovícs György püspök és kőszegi lelkész három kandidátust avatott fel lelkésznek. 1671. ápr. 4-én a nemeskériek és szoporiak Fekete István püspöktől kérik, hogy lelkészüket megtarthassák. Valószinüleg itt is a nagy üldöztetéskor (1673) szakadt meg a gyülekezeti élet.

1 Kövesd. Szintén a Nádasdyak birtoka volt. Peres ügyeikben sokszor emlegetik „urunk és asszonyunk ő nagyságát." Tekintélyesebb nemesség alig lakott a falúban. Ellenben voltak itt is a török elől menekült horvát családok: Gratzol, Palkovics, Horváth Líterati, Podár stb. Még 1631. is volt itt a gyülekezet birtokában egy tót graduál. Lelkészi állomása egyike volt a legjobban dotáltaknak. Kincses Pál kőszegi lelkész 1596. ápr. 5. irta Reczés esperesnek: „Fele jövödelmem ha vagyon, mint a kövesdí papnak." Es az 1595. évi adólajstrom szerint is a kövesdi evang. lelkész 4 forint évi adót, a csepregi lelkész után legtöbbet fizetett. A kerület papjai közül a Kövesdyek (Pál, János) valószinüleg innen származtak.

2 Első ismert nevű lelkésze Benkóczi Mihály, ki 1596. már Kövesden irta alá az Egyesség Könyvét, rossz emléket hagyott maga után. Ellenségei paráznasággal és erőszakossággal vádolták. Beythe András, a püspök fia, „Encomion Ubiquisticum" című (Németújvár 1597) latin verseiben azt fogja reá, hogy viszonya volt Szegedi Máté leányával és feleségével, Hollósi Benedek leányát ís megcsalta és gyalázatba ejtett egy nemesi családból való nőt is, kinek bíborköpenyt igért. Az elkeseredett Beythe István ís Benkóczira célozva mondja az Igaz Mentségben: „Az többitök ki sodomíta volt, ki nömös asszonyok subácskája csináltatója." Es alább ismét: „Tudjátok, mint jártatok az Máté mester (Szegedi) maradékával. Könyörgétök, hogy el ne veszesse az igaz ítélet, mert néktek tisztességötökben életötökben forgana. Megmentétök az hamisat és latrot, mind Benkóczitok jó híre nevével öszve." Az ifjabb Beythe könnyezve vallotta be ugyan nyilvánosan, hogy ifjúi könnyelműségből koholta mind e vádakat és túlzott az atyja is, de Pázmány Péter mégis e „bak bűzű fűzfa verseket" használta fel a protestáns lelkészek megbélyegzésére.

3 1 Adattár VI. 47. 48. 79. Eht. Emi. 53. 80. 85. 89. 98. 130. 132. 145. Egyet, levtár la 7, 170. 2 Fabó, Beyte I. 61. Adattár VII. 39. 3 Adattár VII. 70. 73. Pázmány, Kalauz 1766. 247. Mokos, Heszegszől. kán. 122.