Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - III. Az egyházkerület törzse a Nádasdyak urodalmaiban.

bergben s a „Fejedelmek Serkentő Órája" című munkát fordította és I. Rákóczy Györgynek ajánlotta (Bártfa 1628) nemeskérinek (de Nemeskér) írja a nevét.

1 Az 1633. évi január hó 12-én (ily szokatlan időben) Kis Bertalan püspök igen részletes és alapos egyházlátogatást tartott, amit itt a filiában, úgy látszik bizonyos gyülekezeti bajok tettek szükségessé. Vele volt több esperes is : Lethenyey István csepregi, Galgóczi Miklós fertőszentmiklósi, Ságodi Gergely hegyfalui, Terbócz János felsőlendvaí lelkész és a kerületi jegyző, Serényi György kövesdi lelkész, Nádasdy Pál gróf részéről pedig Guari Miklós és Wittnyédy János főtisztek. A nemeskériek közül jelen volt Mikó Benedek Sopron megye esküdtje, Kéri György, Vajda Mihály, Gallen Mihály, Lóránt Gáspár és több nemes. A filia gondnokai: Király-Mihály és Sári András.

2 Számba vették a Szent Mihályról nevezett kistemplom földeit,' s mintegy 45 holdat találtak, melyeket „Nemeskér hét nemzetsége" használt, A plebániaház helyét ekkor Veres Tamás birta, egy részén pedig már út volt. Sok tanút kihallgattak, köztük Szarka Balázsnét Patyi Dóra asszony nemes személyt, akinek atyja Patyi Tamás 113 éves volt és Kéri Miklós özvegyét, Mesterházi Piroska nemes asszonyt. Végre is a 114 éves korában meghalt Kéri Máténak végrendelete alapján döntötték el a vitás ügyet, akinek testamentumát 1611. május 8-án Kőszegi Gergely ujkéri lelkész irta. Ez pontosan megjelölte a templom földeit, rétjeit, egyéb javait és 80 forint adománypénzét, melyet két süvegben vittek Kéri Balázshoz az új céhmesterhez. Az összes javakat readjudikálták az egyházlátogatók a nemeskéri kápolnának. Még egy kérésük volt a híveknek. Mivel ők mindig a horpácsi anyagyülekezethez hallgattak, „praetendálván a messzevalóságot" azt kívánták, hogy a szent consistorium engedne nekik szabadságot „hogy ők szabad fárák lennének és sehonnét ne függenének, hanem amikor és amint tetszenék, prolibitu akár Lövőre, akár Ujkérre járhatnának prédikációra." Erre nézve a püspök és kísérete így határozott: „Mivelhogy a szabad akarat csak világi dolgokban is nem hasznos és nem is tisztességes, sokkal inkább a lelkeknek idvességére való dolgok az Isten fiának a Szent Máté Cap. 18. megirt határjával (Qui non audierit ecclesiam etc.) vannak berekesztve. Ennek okáért ezen filiálisnak is semmi úttal magán való szabadságot nem adhattunk, hanem ' 1 Sz. Molnár A. napi. 75. Szabó K. Rmk. I. 566. 2 Adattár VI. 47. 79. Ker. jkv. 63.