Payr Sándor: Egyháztörténeti emlékek. Forrásgyüjtemény a Dunántuli Ág. Hitv. Evang. Egyházkerület történetéhez. I. kötet. Sopron 1910.

VII. Az 1681. után három esperességre összeszorult egyházkerület emlékei. - B) A győri esperesség.

No már Isten hozzád, édes atyámfia, Tisztemnek gyámola, öregségem társa, Az Isten neked is lelked ha kihijja, Adjon hütöt végig s szived vigasztalja. Némethi Sámuel, édes szolga társom, Kiben gyakorta volt sok vigasztalásom, Még betegségemben is gyámolódásom, Istennel fizetek azért, mert nincs másom. Az Isten benned is bővitse szent Lelkét, És tegye szivedbe mindvégig kegyelmét, Hogy úgy viselhessed reád bizott tisztét, Hogy annak érhessed jutalmas jó végét. Tisztes Fábri Gergely, immár Isten hozzád, Megvallom, hogy az én szivem bizott reád, Mert tanácsadással könnyebbségem ho.zád Sokszor, s fáradságod én tőlem nem szánád. Az Isten fizesse meg e jóságodat És nevelje benned nagy tudományodat, És tegye hasznossá szép ajándékodat, örök tisztességgel áldjon meg magadat. Misiiéi Ádám is, vagy egyik Senior, A kit a tudomány megdicsért sok százszor, De szomorúságot most e véletlen tor Szerez, Isten hozzád, meglátlak még másszor. Püspökségem alatt levő tanitóság, Én édes fiaim, az égi Uraság Adja, hogy bennetek, s rajtatok sok jóság Légyen bölcseség, hüt, és állhatatosság. Ha kinek köztetek valamit szolgáltam, És azzal nékie jó kedvét találtam, Az volt akaratom, azt tenni kívántam. És ha nem lehetett, mindenkoron bántam. Ha kinek pediglen, én miben vétettem, Mert mint gyarló ember hamar megeshettem, Azt ugyan akarva én nem cselekedtem, S az olyat még most is szívesen követem. Sok igazgatások kívántattak volna Köztetek, ha testem immár meg nem halna, De oh, bár szivetek önként rá hajulna, És megjobbulásról mindenitek szólna.