Payr Sándor: Egyháztörténeti emlékek. Forrásgyüjtemény a Dunántuli Ág. Hitv. Evang. Egyházkerület történetéhez. I. kötet. Sopron 1910.

IV. Gyülekezetekre és egyházi személyekre vonatkozó kisebb forrásiratok a XVII. századból.

76. Mikor mind ezek meglettenek vala, Negyedik napra hogy jutottak vala, Bor, buza, barom juta mind prédára, Sok özvegy, árva juta koplalásra. 77. Útra indulván a várost meggyújtják, Vitézségüket e képen mutatják, Sok nyert prédával ők odébb állottak, Özvegyet, árvát, sokakat hagyának. 78. A rejtek helyből elő jött özvegyek A holt testekre borulnak szegények, Sűrű könyekkel betelik a szemek, Keserűséggel rakva lőn ő szívek. 79. Ki atyját, anyját, urát és leányát Szörnyű jajszóval siratja magzatját, Ki jó szomszédját, ki jó házas társát, Könyhullatással siratja barátját. 80. E gonoszsággal nem elégedének, De ők magokkal szüzeket elvisznek, Paráznaságra kiket rendelének Természet ellen fertelmeskedének. 81. Ily szörnyűséget próbála egy nemzet, Melynek a hire szélyel el-kiterjed, De kiváltképen, hogy egy papi szerzet Ily szörnyűségben forogván misézett. 82. Itt a papoknak és barátoknak, Kiomlott vérrel a kik áldozának, Jó praebendájok juta a torkoknak, Csepregi jókkal igen meghizának. 83. Volt oly jász barát, ki avval kérkedett, Hogy ő Csepregben igen vitézkedett, Mert fegyverével tizenöt embert ölt, Ki még többet is ölni igyekezett. 84. Pápistaságnak bizonyos jelei E szörnyű dolgok férges gyümölcsei, Mert tudományát fegyverrel terjeszti Kegyetlenségét kifolyt vérrel nézi. 85. E nagy romlásnak, ha kérdik, ki oka? Eszterház Miklós ennek indítója, Idegen népnek mi reánk hozója, Magyarországnak számkivetett társa.*) *) Wittnyédy István is Esterházy Miklósnak tulajdonítá Csepreg pusztulását. Fiáról, a protestánsokat üldöző Esterházy Pálról írja 1663-ban: „Talán ez is az apja nyomdokát akarja követni, a ki a szegény ártatlan csepregieket levágatta volt." Wittnyédy levelei II. k. 99. lap.