Evangélikus Nevelő 1947-1948
1948. január - Szaktárgyaink az Evangélium fényében - Major testvérek: Az olvasás-írás tanításának módszere a legrégibb időktől napjainkig
142 Pedig már a 10. századtól kezdve történnek jelentős kísérletek a módszer megjavítására, (ilckelsamer Bálint hangoztató módszert ajánl, de módszere feledésbe merült.) Az utána következő törekvések azt követelték, hogy a betű által jelölt, hallható hangot kell csak olvasáskor kimondani. Ha már minden ibetűt ismer a tanuló, akkor olvasson és csak még későfclb írtak. E módszer lényegét jól kifejezve neve is: hangoztató módszer. Stephani Henrik dr. bajor iskolatanácsosnak 1802-ben megjelent Fibel-je keltett e módszer iránt nagyobb figyelmet. E módszerhez igen közel áll a magyar Szőnyi Nagy Istvánnak 1695-be* Kolozsvárt megjelent Magyar oskola című munkájában ismertetett szólagoló módszer, mely szerint a mássalhangzókat a mellettük álló magánhangzókkal együtt hangoztatva, anélkül kell kiejteni. így, ha leszámítjuk Ickelsamer- nek elfelejtett törekvéseit, amelyeket Szőnyi Nagy István nem ismert, egy évszázaddal megelőztük a német olvasás-írás tanítási methodika fejlődését. Később Simon Antal győreg^iázmegyei pap, a váci siketnéma-intézet első igazgatója rádöbbent arra, hogy az írást az olvasástanítással egy ideiben is lehet kezdeni. így 1808-ban megjelent Igaz mester c. művében az írva- olvastató módszer felfedezőjének bizonyul, 11 évvel megelőzve a német Graser fellépését. Simon szava azonban csak pusztába kiáltott szó maradt, mindem eredmény nélkül. De német hatásra, 54 évvel később, Gönczy Pálnak 1862- ben megjelent ABC-je folytán elterjedt hazánkban mégis az írva-olvastató módszer. Az eddigi módszerek mind belüket tanítanak először és azok összeolvasásából alkotnak szavakat, mondatokat. Ezekhez csatlakozik a fono- mimikai módszer is, mely az olvasást, vagyis a betűk felismerését és összes kapcsolását kézzel mutatott jelekkel kíséri és könnyíti meg. Idetartozik még a kinesztéziás eljárás is, melynek hívei a betűt a beszélőszervek állásának a hangoztatás időpontjában megfigyelt állásából vonják el. Ugyancsak a fenti módon rakják össze a szókat, mondatokat a jelképes eljárás hívei is, kik kézjel nélkül, minden betűt egy a célnak megfelelő képpel hoznak kapcso- latba, s Coménius nyomdokain haladnak. Ezeket az összerakó módszereket nevezik máskép szintetikus olvasás-órás tanítási módszereknek. Most már önként adódik az a gondolat, hát nem lehetne-e a betűket valami összefüggő szövegben szemléltetni úgy, hogy előbb szavakra, aztá* szótagokra és végül betűkre bontanánk a kész szöveget? Ezt az elvet alkalmazta a gyakorlatban a francia Jacotot József (1770— 1840), aki 181i8-!han megteremtette az analitikus módszert. Egy összefüggő szöveg első mondatát lassan felolvassa a tanító. Közben a tanulókkal lassan felismerteti az egyes szóképeket. Később a szavakat szótagokra s a szótagokat hangokra bontják tanítás közben. E módszernél bármely, könnyen érthető szöveg alkalmas a tanításra. E mödszer egyszerűsítése folvtán állt elő a noirmálszavasi módszer. Nem olvasmányt, hanem alkalmas, jelentésüket szemléltető szavakat használ dr. Vogel Károly, a módszer elteirjesztője. Ezen ez utón halad Decrolv, brüsszeli orvos és pszichológus is, már 40—(50 évvel ezelőtt. Találmánya inkább szerencsés rátapintás volt a lénvesrre, nem pedig a részletekig kidolgozott munka. Megpendítette az eszmét, próbálgatta a módszert és akik követték, látták, hogv a módszer jól illeszkedik a gyermek lelki alkatához. így mind többen foglalkoztak vele. Később aztán alaposan és részletesen . tanulmányozták ama tényezőket, melyek a módszert,
