Evangélikus Nevelő 1947-1948
1947. október - Diákszemmel - Alexi Miklós: A béke érdekében
23 A „nyolcéves háború” (humoros képe itt már tragikomikus fintorba torzul. Ki tagadhatja, (hogy az osztály jórésze nehéz órák alatt úgy retteg, mint talán a bombázás legkritikusabb perceiben sem, az óvóhely kripta- sötétségében. Ez túlzásnak hangzik, ám nem kisebb filozófus a tanúm rá, mint Bergson (hogy az érzeiek, és így a félelemérzet is, egyáltalán nem állnak „ésszerű és egyenes” aránylbap a kiváltó eseményekkel. — Ki tudja, a felnőttek annyit panaszolt „felőrölt idegeiért” némi részben nem felelős az iskola, a jó Alma Mater is? — Sőt — Ihorribile dietu! — fél ebiben az idegháborúban gyakran az is, aki — elismerem Iföleg a hibánkból, a másik oldalon áll, illetve kénytelen állni. IJár mosolygós legyintéssel csitította önmagát ott fenn a katedrán, tudatának •valamelyik mélyebb síkján félt, úogy becsapják és kinevetik a gazember nebulók. Hány tanár mondhatta el öregkoréiban, hogy a diák ók tönkretették az idegeit! Nem is a diákok- a nyolcéves 'háború. Akik ezeket a sorokat olvassák, talán mosolyogva mondják; „Miért félnek tőlem, Ihiszen nem eszem meg őket!” Norn is a tanártól félnek, még ■csak nem is az intőtől, valami egészen mástól. S talán az olvasó mosolya is lassan megkeseredik, ha eszébe jut valami dúrva csínytevés, komolyabb seb, amit a „nyolcéves háborúban” kapott. Halántéka remegni kezd (pedig azt hitte,.ettől a kis ideges tünettől 'megszabadul a nyáron) és méltó bosszúsággal mormolja fogai között: ,, • • • a gazemberek, vásott .kölykök!” Iiblefgyorsasággal paltannak tfe! emlék-raktáraimnak zárai, a sötét bolt- hajtások alól sápadt gyerekek lépnek elő... igen, ők a „Vásott kölykök’' Jean Cocteau: Les Enfants terriibles című regényének címszereplői. A rettenetes gyerekek, akiknek a gyermekkor a magasahbrendfl életforma, akik nem akarnak, és nem tudnak az ész- és célszerű világba „kivettetni”. Számukra felnőttnek lenni annyi, .mint önmagukat feladni, élettartamukban nyomorullul összeaszni. — Mikor ezt a könyvet először olvastam, kicsit megrémültem, rázott a Ibideg; így csak kísértetektől, vagy - ami egyre meg •—■ tudatalatti énünkkel való találkozástól rémültünk meg. Igyekeztem meggyőzni magamat, bogy ez a furcsa, existencialistának mondott francia csak a racionális lélektannak akart ihadatiizenni. mikor ezeket a csak - önmagukért való gyerekeket megrajzolta. A vásott kölvk-k sötét képe azonban nem 'hagyott nyugton, és ellbajszolt addig a gondolatig, hogy közöttünk is, bennünk is ott lappang a „vásott kölyök” — afhogv éppen a ueda- gógusok neveznek bennünket rossz óráikban — aki azonban voltaképen nerm is annyira 1’ enfant terrible, Ihanem sokkal inkább V enfant penand: a megrémült gyerek. És ha ezt n pedagógusok ismegéreznék, __ máris megt örténnék a döntő lépés a tanár—diák háború békéje felé. ..Majd meglátjuk” — mondóim magam elé értelmetlenül, ahogy kilépek az osztályból. Valalhól az első emeleten döngve csapódik az ajtó: úgylátszik, más is volt „terepszemlén”. Ale.ry Miklós. A Szerkesztő megjegyzése: Ezzel .a nőm minden humort nélkülöző diákírássa. egy új rovatot szeretnénk megindítani. „Diákszemmel” szólallak majd hozza fiúk, leányok az iskola, a nevelés kérdéseihez, ahol ők legalább annyira érdekelt felek, mint mi. Illő, (hogy szehozjuttassuk őket, hiszen
