Evangélikus Nevelő 1947-1948
1947. október - Szaktárgyaink az Evangélium fényében - Dr. Bakai Éva: A lélektan problémái
12 A lélektan mint fiatal tudomány nagy feladat előtt állt. A tudományosság igényét az élet követeléseivel kellett összeegyeztetnie. Az akadályokat nem ismerte fel mindjárt teljes világos- «ággal. Tárgyi kérdéseket vetett fel, s csak a kudarcok mutattak meg, hogy a megoldásukhoz még nem készült fel, hogy előbb saját tudományos fegyverzetét kell kialakítania. PRÓBÁLKOZÁSOK. A feladat nehézségét mutatja, hogy a múlt század végétől kezdve a különféle irányzatoknak, „iskoláknak”, egész sora keletkezett, amelyek sokszor hóbortosán furcsa és ellentétes módszerekkel próbálkoztak. Ez a küzdelem csak mostanában kezd nyugvópontra. jutni. A megoldási kísérletekről tankönyveink még alig vesznek tudomást. A klasszikus anyag bő előadása mellett éppen csak megemlíti őket, szinte ebben a modorban: ezenkívül van még állatlélektan, differenciális lélektan, mélylélektan, alaklélektan. — Az érdeklődő közönség pedig valahol a félúton tart, fejében a különféle irányzatok jelszavaival, az érzetek definíciója mellett a ,,tudatalatti” fogalmával, néhány véletlenül ellesett tehetség- vizsgálati módszerrel, —■ és azzal a titkos érzéssel, hogy ebben a tudományban nagy dolgokat lehetne művelni, ha igazában nekifogna az ember. Ez a munka pedig nem könnyű. Próbálkozzunk meg vele itt hirtelen, minden előfeltevés nélkül, egészen naiv módon, s egyszerre elő fognak sorakozni a lélektan régi problémái, kísérletek, amelyeket túlhaladott, megoldások, amelyeket újabb nehézségek balomra döntöttek. Az első mindjárt az anyag kérdése. A jelenségek milyen körével, a lelki működések milyen csoportjával kellene először- foglalkoznunk? Talán legmagasabb képességünkkel, a megismeréssel. Az érzékeléssel, amellyel tudomásul vesszük a külvilágot, a gondolkodással, amellyel belelátunk törvényeibe. — A lélektani vizsgálódás valóban ezen a területen kezdődött meg. Nagy reményekkel és nagy jelszavakkal indult, de végűiig belebonyolódott u részktl roblémákba, Elemekre bontotta a lelket, de nem tudta belől« felépíteni- Az érzékelés területén sok részlet-ismeretre tett szert, de nem tudta azt egységes magyarázattá összefoglalni. A bonyolultabb gondolkodási folyamatokat nagy teóriákkal magyarázta, de a teóriákat nem tudta kísérletekkel igazolni. Elvont egyoldalúságaira szükségképpen visszahatás következett. A századforduló környékén mind erősebben érvényesültek iiraebmalisztikus törekvések, melyek az ész egyeduralmával szemben az érzelmek jogait hangsúlyozták. A filozófia és a szépirodalom felől jövő hangokra a lélektanban először a freudi iskola rezonált. Élesen rámutatott arra, hogy az értelmi tevékenységek vékony felszíni rétege alatt érzelmek, ösztönök és indulatok forron— ganak; törekvések, amelyeket magunk előtt is rejtegetünk, vágyak,, amelye,, titkon szellemi tevékenységeinket is befolyásolják. — Hatalmas anyag, példák tömege özönlött ezen a kapun a lélek
