Evangélikus Nevelő 1947-1948
1947. augusztus - Időszerű kérdéseink - Medvegy Antal: Még valamit az egyház és középiskolák viszonyáról
15 Még valamit az egyház és középiskolái viszonyáról*) Ez a téma mindig sajátos egyoldalúságban kerül megbeszélésre. Mindig olyan képet festenek az ember elé; amelyen ott áll a hatalmas egyház, mondjuk mint szerető édesanya és mellette az iskola, mint gyermek, aki védelemre, támogatásra szorul. Hát már' ez ellen a beállítás ellen is tiltakoznunk kell. Persze, csak középiskoláról beszélünk. Nem ilyen a viszony az egyház és középiskolái között. Az iskolák nem gyámo- litásra szoruló, melengetett kedvencek. Legalább is nem voltak mindig azok. Az iskola az egyház szervezetében olyan rész mint bármely más tag. Mint a diakónus, vagy diakonissza, vagy papi szervezet, amik kezek, vagy lábak, vagy szemek az egyház testén. Ezek között található az iskola is. Ha pedig így van, már nehezebben kérdezhetem, hogy mit tesz a kéz a szemért, illetve áz egyház vezetősége az iskoláért. így fogva fél a dolgot, az egyház felsőbb vezetését nem lehet olyan kizárólagosan megkérdezni hogy mit tesz az iskoláiért, hiszen csak olyan viszony áll fenn itt, mint mondjuk a test a fej és a kezek között. Az iskola a múlt történetében nagyon sokszor legerősebb védelmezője volt az egyháznak. Amikor az egyház kifelé alig élt, benn az iskolákban lendülő élet biztosította a fennmaradást és győzelmet. Tanárok és tanulóifjúság sorakoztak az egyház mellé és nem kérdezték, hogy mit ad az egyház, hanem szent Vűzzel vállalták az egyház védelmét mindenkivel szemben. Iskoláink a múltban egyházunk legerősebb támaszai voltak,- teológiai irányt mutattak, püspököket küldöttek, tudósokat termettek. Ma is így kellene ennek lenni, és nincs így. Magam is érzem, hogy ez hiba. Hiszen a, felnőtt gyermek már nem kér az édesanyjától hanem még ő ad neki. Különösén a történelmi múlttal rendelkező iskoláknak kell ezt megérteni. Nem lehet tehát csak úgy kimondani, hogy az egyházból hiányzik iskolái iránt a felelősségérzet. Nem lehet azt mondani azért, mert a felelősség nagyobb arányú az iskolák részéről, mint fordítva. „Az iskola, — tanárok, tanítók és tanulók egyaránt, — sok mindenben támogatásra szorul.” Az igaz, de szerintem az iskola olyan felső fórum már, mely a támogatást lelkiekben, csak az Istentől kérheti és kaphatja. Elsősorban is az egyház papot adott minden 4tözépiskolájának. Többet nem adhat.. Hány és hány szórványgyülekezet kallódik el pap nélkül, de középiskolájának száz, vagy kétszáz gyermekét, tantestületét nem hagyja pásztor nélkül. Kis gyülekezet a középiskola, amely önmagának hirdeti az Igét. Nem mehet csak úgy támogatásért az egyházhoz, hiszen a gyermek sem megy anyjához, ha már felnőtt és megélhetési eszközei kezében vannak. A« pedagógusnak evangélizációra van szüksége, mondja a cikk. Ezeknek a házi pedagógus evangélizációknak semmi akadálya . nincs. Meg kejl csinálni. De ez az evangélizáció nem lehet csak a pedagógusoké. Hiszen a nevelőnek kellene evangélizálni egész szolgálati ideje alatt. Az 'evangélizáció a növendékeké, akiket éveken keresztül formál az evangélikus nevelő evangéliumi lelkülete beszéde és cselekedete. Formálja-e vájjon? *) Hozzászólás előző számunkban megjelent: „Mit tegyen az egyház középiskoláiért?” c. cikkhez.
