Evangélikus Nevelő 1947-1948
1948. május - Fórum - Dr. Bukovszky Ferenc: Tanügyigazgatásunk kiépítésének szükségessége
26? egyöntetűen kell intézkedni. Erre azonban az ügyvitelnek ez a módja nem ád lehetőséget. Talán nem kell szaporítanunk a felsorolt kórtüneteket annak igazolására, hogy itt mégis «valami baj van. Tovább mehetünk; itt bajok vannak. Bajok vannak, még pedig olyan sűrűén, hogy ha az ember csak úgy válogatás nélkül találomra hozzányúl egy kérdéshez, vagy utánanéz valaminek, szerencsés véletlennek számít, ha éppen a bajok közötti hézagot találja. Hogy az ügyek vitelének ez a módja egyházi életünk különböző területein hogyan válik be, nem tudjuk, csak úgy érezzük, hogy nem jól. De ez nem a mi dolgunk. Annál inkább a mi dolgunk azonban, hogy megállapítsuk: az iskola ügyeinek ez az intézési módja nem tanügyigazgatás. Nem lenne tanügyigazgatás akkor sem, ha a közgyűlések és bizottságok mentesek volnának azoktól a hibáktól, amelyek közül néhányat érintettünk. Még pedig ezeknek a szerveknek természetszerű lassúsága miatt nem. Néhány konkrét adatot említünk. Egész iskolapolitikánkra sorsdöntő fordulatot jelentett az általános iskola bevezetése. Hosszú időn át nem volt senki, aki az előjött kérdésekkel — legtöbbnyire egymástól elszigetelten — szélmalomharcot folytató tanítóknak és tanároknak irányítást, vagy utasítást adott volna. Egyetemes közgyűlésünk csak 1947-ben kéri fel az elnökséget, hogy az általános iskola kérdésében dolgozza ki egyházunk állásfoglalását, amikor az iskola már két éve működött, még pedig úgyszólván kivétel nélkül az állami szervek irányítása mellett. Az evangélikus iskolánk tankönyveinek kérdése pedig még ma is tanácstalan tépelődések állapotában van.*- Ebben a lehetetlen helyzetben aztán nincs mit panaszkodni, ha itt-ott sérelem esik egyházi autonómiánkon. — De lehetetlen dolog az is, ami egyik egyházmegyei tanítóegyesületi gyűlésen történt, hogy az egyik jelenlévő tanító arra kérte a közgyűlést: döntse el, hogy mikor kezdődik az iskolai év. Hiszen igaz, hogy mindenkinek tudnia kellett volna, hogy ez nem tartozik a tanítóegyesületi gyűlés határozathozatala alá (de furcsa egyházi autonómia volna!), dehát mit csináljon szegény tanácstalan kartársunk, akihez ellentétes értelmű rendelkezések jönnek és nincs tanügyi fórum, ahol érvényes módon meg tudnák neki mondani, hogy mit tegyen? — Vagy, hogy egy egészen újkeletű kérdést említsek, teljesen tanácstalanul állunk a diákönkormányzatok működtetése kérdésében, ami pedig nem tűr halasztást. Félő. hogy itt is addig tart az adatok, vélemények, javaslatok összegyűjtése, hogy idejétmulta anakronizmus lesz a kiadandó egyházi intézkedés, időközben pedig behozhatatlan mulasztások állanak elő, amiken utólag sajnálkozni lehet, de változtatni már nem. — Nem olyan időket élünk, amikor nyugodtan meg lehet várni, hogy mi történik és majd azután megmondjuk, hogy az nekünk tetszik-e vagy sem. Feladatunkat sem láthatjuk abban, hogy regisztráljuk az utókor számára a * A cikk szedése alatt hozott egyháza hatóságunk — végre — megnyugtató határozatot. I.. még az Üj tankönyvek iskoláinkban c, cikket (Szeirk.)
