Evangélikus Nevelő 1947-1948

1948. május - Fórum - Zacher Lajos: † Strasser Sándor

262

nek kifejezésére. Egy-egy számtan vagy fizika óra után (szaktárgyai voltak), mindig valóságos értekezésszerű megbeszélést folytatott a tanítóval, sohasem a „tudós professzor“ hangján, hanem a tapasztalt öreg kartárs melegszívű leikével áthatottatn. Ezt ól sohasem mondta, de aki valaha ilyenkor beszélt vele, az mindig megérezte.

Úgy tudott felettes lenni, hogy a tanító mindig mellérendelt- nek érezte magát vele szemben és úgy tudott elismerést adni, hogy az sohasem volt lefelé való vállveregetés, hanem szeretetteljes magához való ölelés.

Amikor a győri evang. iskola általános iskolává szerveződött át, akkor az iskolaszéki elnök önzetlenül beállt az iskolába■ nyelvet tanítani. Pontos és lelkiismeretes hűséggel, lankadatlan lelkesedéssel tanított és az „elnök úr“ a tantestületi értekezleten minden nagyképűség nélkül ült mint egyszerű óraadó tanár. így áll előttünk ez a testben kicsi, de szellemiekben és lelkiekben nagy ember.

Máskor talán más megemlékezést írtam volna Strasser Sándorról, de úgy érzem, most ezt kellett íimom.

írhattam volna a kiváló tudósról; aki sokszor elkápráztatta hallgatóit nagy tudásával, a nagyvonaló gimnáziumi igazgatóról, aki hatalmas intézetté fejlesztette a győri leányliceumat; a tanügyi főtanácsosról, aki a legmagasabb rangot érte él a tanári pályán; a nagyszerű szónokról, aki klasszikus formába tudta öltöztetni mindig súlyos mondanivalóit; a szeretetreméltó emberről, aki — mert ő mindenkit szeretett ■—< mindenki szeretetét kiérdemelte; a nagyszerű nyelvészről, aki egész sereg modern nyelvet beszélt vagy olvasott; a praktikus emberről, aki a gyakorlati ügyességekben bámulatos készségre tett szert; a bölcs emberről, aki életfilozófiájával ki tudta alakítani a sokat változó világban is a kiegyensúlyozott ember férfias egyéniségét önmagában; a bőkezű adakozóról, aki a győri evang. iskola ifjúsági és tanítói könyvtárát és szertárát sok értékkel gyarapította; a kiváló nevelőről, akit annyian áldva emlegetnek majd még sokáig; az egyház hű fiáról, aki hithűségében és az egyházért végzett szolgálatban sohasem lankadt meg.

Amikor a dunántúli evang. nevelők, a győri egyházmegye tanítói, a győri evang. ált. iskola nevelőtestülete nevében leteszem sírjára a megemlékezés virágait hálánk, kegyeletünk, tiszteletünk és szeretetünk jeléül, búcsúszavainkban bizonyságot teszünk arról, hogy példaadó életét megértettük és azt tanításnak valljuk a magunk számára.

Istennek megköszönjük azt, amit Strasser Sándorban adott nekünk és könyörgünk Hozzá, hogy adja meg az elköltözöttnek az örökélet koronáját. Zacher Lajos.