Evangélikus Nevelő 1947-1948
1948. április - Evangéliumi nevelők - Booker T. Washington a munka pedagógusa
könnyen megélő úr akart lenni. Főleg ezekkel gyűlt meg a baja Washingtonnak. <3 is, mint Armstrong tábornok, tisztában volt vele, hogy a négerségnek nemcsak ésszel, hanem kézzel dolgozó emberekre is szüksége van. Okos, tanult néger iparosokat és földműveseket akart nevelni.' Ezen ütköztek meg nagyzási hóborttól elragadott vérei. Iskoláját, ahol bizony meg kellett fogni a dolog végét, elnevezték az ökörhajesárok iskolájának. Washington azonban olyan ember volt, aki a nehézségek elől nem hátrált meg, hanem Istentől vett bölcseséggel s akaraterővel meggyőzte őket. Amikor egy., szép napon kijelentette növendékeinek, hogy a farm körüli földeket meg fogják művelni, ezek elképedtek. Washington erre levetette a kabátját, feltűrte az inge ujját, ásót kapát fogott és kiment a földekre. „Aki akar — mondta — velem jöhet,“' Fejcsóválva csatlakoztak hozzá néhányan. Másnap mások is neki bátorodtak. Végre az egész növendéksereg munkában állott. Paranccsal sohasem érte volna ezt el. A rabszolgadac ellene támadt volna. Eleinte nehezen ment a gazdálkodás. Pl. egyetlen igavonó barma egy vak ló volt. Azt is úgy kapta ajándékba. A talaj is nagyon gyatra volt. Washington azonban azzal biztotta növendékeit, hogy, ha ezen a sovány földön jól tudnak gazdálkodni, annál könnyebben fog menni a gazdálkodás jó kövér földön. S Isten csodálatos módon megsegítette a gazdálkodásban. Eljött az az idő, amikor Tuskegee a környék mintagazdasága lett, A legmodernebb szerszámokkal és gépekkel végezték a munkát. Az egykori vak ló utóda pedig vagyr 200 ló, tehén, öszvér és tinó lett. Hatalmasan föllendült a sertés-, kecske- és juhtenyésztés is. Elsőrangú fajállat volt minden darab. Washingtonnak a földműves munka mellett csakhamar szüksége lett iparos munkára is. Tarthatatlannak találta azt az állapotot, hogy növendékei a városban szétszórtan lakjanak. Lelki munkát, nevelő munkát így bajosan végezhetett rajtuk. Elhatározta tehát, hogy egy nagy internátust épít. ahol növendékei együtt lakhatnak, étkezhetnek, tanulhatnak. De mivel ő olyan ember volt, aki egyenest szerette a nehézségeket, mert tapasztalta jellemfejlesztő erejüket, azt is elhatározta, hogy ezt az épületet maga fogja fölépíteni növendékeivel. Persze ez nem ment valami könnyen. Baj volt mindjárt a tégla vetésével és égetésével. Háromszor kudarcot vallottak vele. Washingtonnak elfogyott az utolsó fillére is. Hogy negyedszer is próbát tehessen vele, drága óráját kellett zálogba tennie. De ekkor végre sikerült s azóta, sok ház épült Alamabában tuskegeei téglából. Az építés persze jó alkalom volt a növendékeknek a kőműves és ácsmesterség megtanulására is. S ezeknek a mesterségeknek a gyakorlására ezután is bőséges alkalom nvilt. Folyton építkezni kellett. Mire elérkezett Washington tuskegeei munkásságának huszonötödik esztendeje, a telep több mint 25 épületből állott. Washington büszkén .'untatta végig szemét rajtuk, mert majdnem valamennyit maga építette növendékeivel, S ez természetesen azt is jelenti, hogy az épületek berendezése hasonlóképen Tuskegeeben készült, Igaz, a bútorok nem fényűző embereknek valók voltak. Párnázott bútorokat
