Evangélikus Nevelő 1947-1948

1948. április - Evangéliumi nevelők - Booker T. Washington a munka pedagógusa

234 Evangéliumi nevelők Booker T. Washington, a munka pedagógusa Booker T. Washington a munka iskolájának legkövetkezetesebb úttörője. Számára a munka nem csupán cél, nem egyik eszköze a nevelésnek csupán, hanem éltető központja, amint magának az élet­nek is ez ad értelmet, a munka az, ami az embert a maga egészében, testét, lelkét, szellemét alakíthatja s végül Isten gondolatai szerint való emberré formálhatja. S hadd említem meg mindjárt azt is, hogy ez az ember, aki ezt a nagy igazságot megragadta és megvaló­sította, nem a mi fajtánkból való volt, hanem amerikai néger, annak a négerségnek a fia, amelyet a XVI. és XVII. században embertelen, pénzéhes rabszolgakereskedők hurcoltak Afrikából Amerikába a ki­irtott indián őslakosság munkaerejének pótlására s amelyhez a XVIII. század harmincas éveitől kezdve Gróf Zinzendorf misszio­náriusai vitték el az evangéliumot. Booker T. Washingtonban tehát egyúttal az evangélium, a misszió emberformáló erejét is szemlél hetjük. Nagyon jellemző Booker T. Washingtonra, hogy milyen körül­mények között ismerkedett meg vele Richter, a missziói tudomány volt tanára a, berlini egyetemen, amikor évekkel ezelőtt Amerikában járt. New-Yorkban a Camegie-Hallban történt. Ez a nagy metro­polis egyik legnagyobb és legelőkelőbb terme. Körülbelül 6000 ember fér el benne. Csak az nyert bebocsáttatást, akinek igazoló jegye, vagy mint Richternek, ajánló levele volt. A milliomosok gyűltek össze Booker T. Washington előadásának meghallgatására. Richter pompás, eleven képet rajzol Washingtonról. Közepes termetű, széles vállú ember. Azok közül a négerek közül való, akiknek világosabb az arcbőre s vonásaik nem ütnek el annyira a mi arcvonásainktól. Élénk szeme, fölényes mosoly ajka körül, az a határozottság, amely, arcvonásain uralkodik, sejteti, hogy nem mindennapi ember. Beszélni kezd. Kitűnő szónok. Világos észjárású, csillogó humorú előadó. Az óriási hallgatóság olyan a kezében, mint egy viaszdarab. Alakítja, formálja. Tuskegee-ről beszél, nagy telepéről, amely az ő nagy szívé­nek, nagy eszének, nagy akaraterejének alkotása. A hallgatóság tudja és ő maga sem titkolja, hogy az estélynek a szellemi és lelki gyönyörűségen kívül más célja is van. Ez az előadás itt a Camegie- Hallban beszámoló. Minden évben meg szokta tartani. A végén munkája következő évi költségvetését is bemutatja. Átlag 400.000 dollárra van szüksége. S ez az előadás a Camegie-Hallban rend­szerint elegendő arra, hogy a 400.000 dolláros költségvetésnek meg­legyen a födözete. Ez az ember, akinek ekkora tekintélye volt, hogy egyetlen elő­adásával 400.000 dollárt tudott előteremteni, egy Virginia állambeli nyomorúságos rabszolgakunyhóban látta meg a napvilágot 1858-ban. Az apja valami léha erkölcsű fehérember volt, aki sohasem törődött vele. Anyja később férjhez ment egy volt rabszolgához, aki azután.

Next

/
Oldalképek
Tartalom