Evangélikus Nevelő 1947-1948
1947. november - Fórum - Benedek Vince: Emlékezés szárnyán…
105 „Hull a fának a levele", — ezzel a mottóval terjesztetite be lemondását az evamg. tanítók orsz. egyesiiletében viselt elnöki tisztségéről 1918. évi szeptember hó 10-én, szigorú orvosi rendeletre való hiviatkoziással. Teljesen azonban nem vonalit vissza a tanítói közéletiben való szereplésiről; mivel — úgymond — még a kihullott falevélnek is van rendeltetése. „Hull a fáinak a levele, — ihull!”... S kik vele együtt indultaik útinak, hajh, de sokam pihennek inár ott künn, ihol .nines többé elmúlás. A régi világ hírmondóiul, alig egy-lkeittő vonszolja inéig m élet igáját; ezek között van aiz is, aki ezen soroklkial a Te áldott emlékednek áldoz lAllexy Lajos, néhai meghitt ibaráito.ni és bajtársiam. Immár Te is elmentél oda, ahol nem fáj semmi; mi, ritkult szánni veterán ikaTfársiaid: „Mint agg madarak a költöző seregiből, elmaradtunk Tőled”. De érezzük mi is, hogy: „Leszáll aiz éj és — elhallgat a dal". Alexy Lajos, a. (hazai s közelebbről a felekezetihez tartozó tanítóság életében önzetlen és mindig a Ik'öz javára irányuló munkásságával becsült és tisztelt nevet1 szerzett magtárnak. Sziivót-lelkiót mindig a nagy ideálok hevítették. Típusa volt a lelkes magyar néptanítónak, aki a tudás és tehetség erejével és a .fórfia,s munkaszenetet eniergiájávail mindenütt ott állott, aihol a kultúra ügyét szolgálni kellett. Fényes .bizonysága az ő egész élete annak is, hogy a tanító nemcsak az iskoláiban, de azon kívül, a társadalomban mily hasznára lelhet a közinek. Alexy Lajos nemcsak midiit tanító, (hanem mint ember, barát és mint társadalmi tényező is mélységes űrt hagyott eltávozásával! maga után, különösen pedig kantár,siaiiinak, a hozzá közel,óbbá 1'Lókn.ak és őt ismerőknek szívében. Mint férj, családapa és testvér pedig egyenesen ritkította párját. Családjához és egyetlen f (testvéréhez: becséhez, a vérségi köteléknek olyan ideálisan gyengéd szálai fűzték, amelyek mindig sajgóvá teszik azt a sehet, amelyet elhunyta ütött szeretteiinek' szívén. Egyszóval: férfi volt ő a legjavából. . . Gondolkodásából, cselekedeteiből kidomborodott egyensúlyozott, határozott jelleme, az a férfias jellem, amely ia,z eszményi,seggel határos. Jó «modorral megáldott', kiváló társadalmi ember is volt; derűs lelkű, nyílt tekintetű; szerette ,a lbar,átk,ozáisit és minden helyzetben fölényesen nyugodt, léteik volt. Szívesen időztek társaságában tehát mindazok, akik az ilyen tulajdonságokat becsülni tudják. Szellemi fáklyájával négy évtizeden át világi tolit; szívet, tudást, igazságot, bölicse- séget árasztva ama az, ifjú nemzedékre, amely környezetében, élt. Vezető szerepre hivatott egyénisége a nyugalom idejében sem engedte pihenni. Mint fentebb írluk maga mondotta, hogy: a lehullott falnvélnek is van ren-. deltetése. Örökké mozgó elméje arra készletté, hogy mint egy gyors fejlődésnek indult szép alföldi város polgárig, használjon társadalmilag is embertársainak. Ezen a téréin (kifejtett működésének elismeréséül a ceglédi társadalom közibecsüléséneik tanúbizonyságát adva, nem egyszer tüntette ki bizalmával, a különféle elétető tisztségeiket ruházván reája. A tanítói közül etek is kitüntették magasahb tisztségekkel. Elnöke volt a pestvármegyei ov. tanítóegyesületnek, az orsz. evang. tanítóegyesületnek és munkás tagja a tanítók orsz. szövetségének. Ez utóbbi tiszteletbeli tagjául is megválasztotta. iAz Eötvöis-a,lapnak is tevékeny tagja volt. A Cegléden megjelenő lapok; miiiidiegvike a megheesülés legmelegebb hangján emlékezik meg Alexy Lajos e’ihiHiytáról, s mindegyik veszteségnek tartja elhuny tát úgy a tanügyire, mint a helyi társadalmi életre nézve.
