Arnd Janosnak az igaz keresztyensegről irott negy könyvei. Jéna, 1741.
IV. A természetnek a könyve
4.K.I.S.6.R. az állatokról. 849 §. 8. Erről téfzen bizonyságot a’ 104. Soltárnak is 27. veríe* holott így fzól: mindenek te reád néznek% boly eledelt adj nektek alkalmatos időben. Hogy hogy értik, édes Dávidom/ az oktalan állatok, hogy Iftenőket élteti cs táplálja ? Az orofzláuy kóiykók , ordítanak a prédáért, keresvén az erős íftentól az o eledeleket, azaz, az Isten látja a’ terméfzetnek fzorongatásít is, és a’ termé- izetnek nagy fzorgalmatofsággal való varasát, melly által az lilén, mint a’ terméfzetnek meg - tartója , felis indíttatik. Rom. 8- 19 Mert mikor a’ terméfzet ízukséget ízen ved , fel indítja akkor a’ terméfzetnek meg-tartóját. Es ez az oktalan állatoknak fegítségűl hívások és várások, a’ mint itten mondja. Immár az ember gondol ja-meg, melly meg-fzámlálhatatlan fok’s kűlombkülómbféle állatok vágynak, a’levegő égben, e’ főidőn és a’ tengerben. Ezeknek lilén nem tsak fzúkségekre és örömökre ’s jó tetszésekre való eledelt teremtett, hanem kinek kinek kiváltképen való eledelt- is , annak neme és tulajdonsága fzerint ; és azt mind az ó atyai gondviselése által. Es így egy állatotskáról fém felejtkezett-el- hogy felejtkezett volna el az emberről , az ő képéről. Hifzem, több állatotskák vágynak c’ földön , a’ levegő égben ^ a’ tengerben és az erdőkön , mint emberek e’ főidőn : mindazonáltal a’ legalább való állatotskáról fém felejtkezett el ; hát mikc- pen felejtkezhetett volna el az emberről ? Hogy hogy felejtkezhetnék - el az lilén arról , a’ ki benne él v mozog és vagyon ; a’ ki az lilén erejétől és lehelleti- től él ? Az lítenben pedig élnek , mozognak, ét vágynak minden emberek. Tsel. 17^ 28. Annakokáért lehetetlen, hogy lilén az emberről el-felejtkezzék. Hogy hogy felejtkezhetnék-el Iften arról.^ ki az o ereje által tartatik? * Ó tart és hordoz mindent azo hatalmas erősfzava által* Síd. 1. 3. Miképen felejtkezhetnék-el arról, mellyet az ókezc tsinált ? Mi sár vagyunk^ temifazekafunkvagy, és mi mindnyájan a te kezednek munkája vagyunk. Esa. 64. Hhh g.Ho-
