Kis János: Luther' Kis katekhizmusának magyarázatja. – 2. kiadás – Pest 1833.

94 tétetnek, 's a' mi másokkal való egyesülésünket a' halál félben szakasztja. Pred. 8* 14. Sir. 40, 21. Pred. 4, 1. Viszontag mikor én látnám mind azokat, a' kik a' nap alatt nyomorgattatnak; mert ime nyilván vagyon azoknak, a* kik nyomorgattatnak, könnyhullatások; a

1 kiknek semmi vigasz* talójok nintsen, aVagy az őtet nyomorgatók* nak kezekből megszabadulásra való erejek, és a* kik minden vigasztalótól megfosztattak* 56. Mi Ilyen vigasztaló reménységet ttyujt tehát a? Szent írás ? Azt) hogy a* mi itt hijános, ez a* más világra tökélletessé lészen; hogy a' mi igyekezeteink ott megjutalmaztatnak, és hogy minden jó és rossz tselekedetek világosságra hozattatnak. 2 Pét. 3, 14. 2 Kor. 4*17. 18. 1 Kor. 13, 11. 12. Jeh 14, 13» Boldogok a halottak, kik az Urban meghalnak mostaritól fogva. Bizony a' lélek mondja t nyngosz* nak az ő munkájiktól, és az ő tselekedeteik követik őket. Jel. 21, 4. Az Isten eltörő! minden könnyhullatást az ő szemekről, és a' halál többé nem lészen, sem szomorkodás Bem jajgatás, sem fáradság többé nem lészen, mivel az elsők elmultanak. Ä7. Miképen készül el cC hereszlyén ember az örök életre ? Az által, hogy már itt azt szereti és azt tanulja gyakorolni, a** mi a' világon az ő mennyor^ szága lészen. ßß. Miképen teheti azt ? IIa az Istent megesmérni tanulja és annak mtinkájiban gyönyörködik; ha minden jó emberekkel békességben él; és ha kötelességei*