Kis János: Luther' Kis katekhizmusának magyarázatja. – 2. kiadás – Pest 1833.
91 elváltozását. A' megtérés az eltévedettnek az igaz útra visszamenését teszi. Ezek. 18, 23, . 47. Ezen megtérést vagy bűneinknek megesmérését 's elhagyását szomorúan kell-e véghezvinnünk vagy vidámon' Vidám szívvel, minden kénszerítés nélkül. Ha azt gyakran tselekesszük, 's következésképen a' magunkra való vigyázást megszokjuk, a' mi kötelességeink hová tovább kellemetcsebbek és könnyebbek lesznek előttünk. Filipp, l, 6. Bizonyos vagyok abban, hogy a' ki elkezdette bennetek a' jót, el is végezi mind a' Krisztusnak napjáig. 48. Hogyan neveztetik ezen szünet nélkül 's folyvást való jobbulás a' Szent írásban ? Naponként való megújulásnak. Mindennap, va* lahányszor uj alkalmatosság adódik, ujabb erővel és buzgósággal kell igyekeznünk job* baknak lenni. Efez. 4, 22—24. 49. J.Iasznos~e ajóra naponként való törekedés ? Igen hasznos; az á|tal kötelességeink minteggy természetünkké válnak; ezentorekedésiinkiiek mind ezen a' világon, mind a' masikon fogjuk venni jutalmát. Gal. 6, 7. Róni. 2, 6—9. Ki megfizet mindeneknek az ő tse-^ lekedetek szerént. Azoknak ugyan, kik a' jó tselekedetekben való állhatatosság által ditsőséget, tisztességet, és halhatatlanságot keresnek, ád örök életet. Azoknak pedig, a' kik versengők, nem engednek az igaz-? ságnak, hisznek pedig a' hazugságnak , bo-. szuállássál fizet és haraggal. Gyötrelem és szorongatás minden gonosztévő embernek {ejkén, Zsidónak először és Görögnek,