Kis János: Luther' Kis katekhizmusának magyarázatja. – 2. kiadás – Pest 1833.

Cri .53. Ä ki az okosság én telkiesmér et ellen tselekszik, bizhatik-e az az hten' segedelméhez ? Nem. Sir. 3, 27. A'' ki szereti a' veszedelmet, abban lészen elveszése. Mát. 4, G. 7. Ne kísértsed a

1 te Uradat Istenedet. 54. Lehet-e tehát az Istent okozni azért a' sok roszszért, cC mit az emberek magoknak vagy másoknak tesznek ? Nem; mert midőn ok rosszat tesznek, visszaélnek tehetségeikkel, mellyeket az Isten nékik a

1 jóra adott. 3 M

üs

. 32, 6. Avagy ezzel kell vala e

1 fizetnetek az Urnák, bolond és esztelen nemzetség? Avagy nein ő-e a' te Atyád? Avagy nem ő tett-e naggyá és nem. ő erősített-e meg tégedet. 55. Vallyon kedveli-e az Isten a

1 rosszat, a' mi a* világon történik? Nem. Sőt inkább 1. Gyűlöli és megtiltotta. 2, Határt vet néki, és megbünteti. 3. Végtére jót hoz-ki belőle. I Mós. 50, 20. Ti gondoltatok vala én ellenem gonoszt , de az isten azt gondolta jóra fordítani, hogy tselekedr nékugy, a' mint most vagyon, hogy sok népet tartana-meg az életben. Zsolt. 33, 13—15. Az égből létéként az Ur, és látja az embereknek minden fijaikat. Az ő lakóházának székéből, néz a' földnek minden lakosira. Kiteremtette egyetemben az ősziveket, és ki érti minden ő tselekedeteiket. 5f>. Valtyon az Isten' igazgatása és vezérlése alatt vágynák - e a' vi tágnak legnagyobb történetei is? igenis. Ritkán van ollyan kimenetelek, a

1 miilyertt azoknak az emberek akarnak adni; hanem ollyan, a' millyent az Isten akar. Féld. 2! , 1. Péld. IG, 9. A a embernek efc