Kis János: Luther' Kis katekhizmusának magyarázatja. – 2. kiadás – Pest 1833.

rént igazgat, Zsolt. 121, 1—i. Felemelem az én szemeimet a

1 hegyekre, honnét jön nékem segítségem. Az én segítségem az Úrtól vagyon ; ki teremtette a' mennyet és a' földet. íme nem szunnyad és nem aluszik az Izraelnek őrizője! Zsolt. 115, 15 —10. Mindeneknek szemeik te reád néznek, és te adsz azoknak eledelt alkalmatos időben. Megnyitod a'te kezeidet, és bétöltessz minden lelkes állatot a' te jóvoltodból. 50. Tucl-e az Isten előre minden történhető dolgokat? Igenis tud; ő minden torténeteket eleitől fogva látott, 's ő mind azokat az ő jósága és böltsefége szerint igazgatja. Böltsess. 11,22.21. 25. 27. Te mindeneket móddal, renddel és mértékkel megmértékelté!. Te mindeneken könyörülsz; mindeneket, mellyek a'' termeszeiben vágynák, szeretsz és semmit, a"' mi a'teremtett állatod, nem utálsz. Kedvezsz mindeneknek, inert tieid, Uram, ki a" lelkeknek felette igen szeretője vagy. Hóm. 8, 28. Azoknak, kik az Istent szerelik, mindenek javokra szolgálnak. 51. E

y szerent tudja-e az Isten azt is, meddig tart életünk ? Igenis Hídja; előre látja mit fogunk tenni életünknek megrövidítésére vag} meghosszabbítására. Jób. 11, 5. 52. Okosan támaszkodnánk-e tehdt az Isten gondviselésére , ha a' veszedelembe hanyatt homlok rohannánk \v kötelességeinket elmulatnánk ? Jkjipen nem ; az Isten nékünk okosságot és leltóiesinéretet adott, hogy tudhassuk, mit keik jen tennünk vagy elmulatnunk.