Kis János: Luther' Kis katekhizmusának magyarázatja. – 2. kiadás – Pest 1833.

Cri megjelenik. Gal. 6, 7.8. Valamit ember veténd, azt aratja. Mert a' ki vet az ő testének , a' testből arat veszedelmet; a' ki pedig vet a' léleknek, a' lélekből arat örök életet. 147. Minek nevezzük azon vétket, d melly tudatlanságból vagy hirtelenkedésből megy-véghez 1 Gyarlóság' bűnének. 148. Néki kell-e magunkat adnunk a gyarlóság' bűnének ? Nem : mert az is rosszat yon maga jitán. Zsolt. 19, 13. De kitsoda tudhatja a vétkeket? Az én titkos bűneimtől tisztíts meg engemet. 149. Mi az esmértetőjele minden bűnnek ? Hogy az a' törvény, és a' mi leikiesméretünk ellen van, 1 Ján. 3,4. Yalaki bűnt tselekszik, a' törvényt is megrontja: mert a' bűn a' törvénynek megrontása. Jak. 4, 13. Azért a' ki tudna jót tselekedni, és nem tseiekeszi, az ollyan ember bűnös. 150. Miből tanuljuk tehát megesmérni a' mi bűneinket ? A' törvényből; a' melly szerént a' mi lelkiesméretünk mind kötelességünk' teljesítésére, mind bűnünk' távoztatására int. 151. Gyűlölnünk kell-e vagy szeretnünk az Isterí törvényét akkor is, midőn hibájinkat szemünk eleibe terjeszti ? Szeretnünk kell azt, mivel a' mi természetünknek regulája, vagy sinórmértéke, és minket a' boldogságra vezet. Zsolt. 119, 9. Vallyon mi módon jobbítja meg az ifjü az ő útját, hanem a' te beszédednek megtartásával ?