Kis János: Luther' Kis katekhizmusának magyarázatja. – 2. kiadás – Pest 1833.

Cri ISO. Miről van ezen két parantsolatokban a szó? Hogy semmi más' jószága után való kívánságot 's vágyódást magunknak meg ne engedjünk. 131. Ártanak-e a' titkos kívánságok 's vágyódások ? Igenis ártanak: mert azok bennünket hajlandókká tesznek a' rosszra, minthogy ollyankor tudtunk nélkül is szüntelen arról gondolkodunk, miképen teljesíthessük kívánságunkat. Jak. 1 , 14. 15. Minden ember pedig kísértetik, mikor az ő tulajdon kívánságától elvonattatik és megtsalattatík. Aanakutánna a' kívánság, minekutárina fogadott, szüli a' bűnt: a' bűn pedig minekutánna véghez mégyen, nemzi a" halált 132. Mi lessz az ollyan emberből, a' ki ifjúságától fogva mindig enged kívánságainak ? Eggy ollyan elvetemedett ember , a' ki utóbb magának mindent megenged, mindenféle vétkekbe elmeríil, 's a' kit végre szégyen és gyalázat követ. Sir. 18, 31. 32, Ne űzzed a' te gonosz kívánságodat, és tartóztassd meg a' te hajlandó kívánságodat. Ha a

, te szivednek kívánsága szerint tselekeszel, a

1 te ellenségid , a' kik irigykednek te reád, örülnek te rajtad. 133* Vétek-e az, ha felebarátunktól az ő hozzá tartozandójinak szivét elidegenitjüh ? Igenis; mert mi azt kívánjuk, hogy a

1 hozzánk tartozandójinknak szive tőlünk el ne idegenittessék* 134« Mit tselekszik az, a' ki mástól feleségének, gyermekeinek vagy tselédjeinek szivét elidegeníti ? Attól fosztja meg felebarátját, a' mi annak hozzátartozandójiban legjobb és legbetsesebb, tudniillik, szeretetektől cs bizodalinuktól,