Kis János: Luther' Kis katekhizmusának magyarázatja. – 2. kiadás – Pest 1833.

Cri 122. Betsületes ember-e az o barátjának elárulója ? Nem, lianeni gyalázatos ember *s mindenek tői megutáltatik. Sir. 27, 23. De a ki a'titkokat megjelentette, elvesztette hivségét. 123. Mit tesz felebarátunk felül gonoszt szállni ? Annyit tesz, mint háta megett felőle rosszat mondani , az ő hibájit ok nélkül kinyilatkoztatni, 's őtet szeretetlenül kárhoztatni. 124. Mit tesz valakit kisebbséggel illetni ? Annyit tesz, mint néki megszóllás és rágalmazás által rossz hirt nevet szerezni, 's arra okot adni, hogy az emberek őtet alázzák és tsufolják. Sir. 5, 16. 17. Sir. 41 , 29. 125. Nagy vétek-e az, ha valakit jó hirétül nevétől megfosztunk ? Nagy vétek ; mert a' jó hir névbetsesebb a'tisztségeknél és a' gazdagságnál. Sir. 41, 15. 16. Gondot viselj nevedre : mert a' tenéked inkább megmarad, hogy nem mint az aranynak temérdek ezer kintsei. Jóllehet a' jámbor életnek napjai megszámláltathatnak, de a' jó hir név mind öröké megmarad. 126. Szabad-e tehát tsupagyanúságból másokról roszszat szállani '{ Nem szabad ; mert a' gyanúság meg szokott tsalni: 's a' gyanakodásnak rendszerént gyűlölség a' fundamentoma. Mát. 15, 19. Mát. 9, 4. És mikor látta volna Jézus azoknak gondolatjokat, mondát miért gondoltok gonoszt a' ti sziveitekben? 127. Mit kell tehát a' jó gondolkozású embernek tselekedni, mikor felebarátja kisebbittetik ? Tartozik felebarátját menteni, felőle jót fczóllani, és mindeneket jóra magyarázni.