Kis János: Luther' Kis katekhizmusának magyarázatja. – 2. kiadás – Pest 1833.

Cri 161. Ezen vétkek boldoggá teszik-e az embert ? Epen nem, sőt inkább megfosztják őtet jó lelki» esméretétől, 's nem hagyják igazságos keresményével is nyugodt szívvel élni; továbbá a' szivet megkeményítik, érzéketlenné 's igazságtalanságra hajlandóvá teszik. 102. Hogy ezen vétkeket elkerülhessük, mihez kell jó idejen szoktatni magunkat ? A' takarékossághoz, kevéssel megelégedéshez, szorgalmatossághoz. Péld. 13, 11. A' hiábavalóságból keresett marha megkisebbíti; a' ki pedig kezével gyűjti, megöregbíti azt. Sir. 40, 18. Az ő állapotjával megelégedett, és munkás embernek élete gj

7Önyoriiséges: de mind a' kettőt felül haladja, a* ki kintset talált. 103. Ha mi, ezen virtusokhoz szoktatjuk magunkat, netn fogjuk-e mások' javát irigyleni ? Nem tsak nem fogjuk irigy leni, hanem azt megtartani 's gyarapítani is igyekezünk. 1()4. Miért ? Mivel mi is kivánjuk és akarjuk , hogy a' mi vagyonunk is megmaradjon. Tób. 4, 16. A

1 mit te nem szerelsz, senkinek másnak azt ne tselekedd. 105. Mit fogunk ekkor szegények és szűkölködők eránt tselekedni'l Azoknak kenyeret és munkát fogunk szerezni, hogy koldulni és lopni ne kénszeríttessenek. Tób. 4. 8. 9. A' te gazdagságodból adakozzál a' te erőd szirént, és bővséged szerént tégy kegyességet, hogy ha kevés vagyon te néked, a' kevésből se szánj ke\eset adni. 105. Van-e annak jutalma. cC ki a' szorgalmatos szegényeket és szűkölködőket segiti ? Péld. 19, 17. Költsön ád az Urnák, a' ki kegyel-