Kis János: Luther' Kis katekhizmusának magyarázatja. – 2. kiadás – Pest 1833.

125 ségnek emlékezetére, melly miatt az Egyptomból lett kiköltözködéskor nem értek reá, kovásszal savanyított tésztából sütni kenyeret. 5. Ezen vatsordnál mit szokott a házi gazda kézre adni 's adatni a' maga háza népének ? Egy borral tölt poharat az azért való hálaadatos örömnek kinyilatkoztatására, hogy az Isten az Egyiptomból lett kiszabadítás általa'maga saját népévé tette. Ezen pohár háladás' poharának, neveztetett. C. Midőn Jézus ezen vatsora után kenyeret és bort akart az ö tanítványai között kézről kézre adni, mit mondott mikor e' kenyerét adta ? Vegyétek, egyétek, ez az én testem, melly ti érettetek adatik. Ezt tselekedjétek az én emlékezetemre. 7. Mit mondott midőn a' pohárt adta 1 Vegyétek, igyátok, ez az én vérem, melly sokakért kiontatik. Ezt tselekedjétek az én emlékezetemre. 8. Mit akart tehát Krisztus az ő tanítványinak ezen szókkal legközelebb mondani ? Azt, hogy az ő halála közel van, és elkerülhetetlen. Ugy nézte már magát, mintha már fel lett volna áldozva, 's önként 's kénszerítés nélkül ment eleibe halálának. 9. Mit mondott, hogy fogna az ö halála által fundálni és alkotni ? Uj Testamentomot, az az, az emberek' boldogságára tzélozó uj intézetet és uj állapotot. 10. Mi végre emlékezett Krisztus az utolsó húsvéti bárány' megevésekor ezen intézetröl'l A* végre, hogy annakutánna az Izrael' népének Egyiptomból való kiszabadulása helyett jövendőben az ő tanítványai és tisztelőji az