Kis János: Luther' Kis katekhizmusának magyarázatja. – 2. kiadás – Pest 1833.

• I 13 vély magát és a' maga betsületét, a' fösvény az ő gazdagságát, a' bujálkodó az ő gyönyörűségét jobban szereti, mint az Istent, és az által bálványimádó lessz. 15. Vallyon azzal magát boldoggá teszi-e vagy boldogtalanná ? Boldogtalanná; mert ezen dolgok nem valóságos és maradandó jók. 1. Ján. 2, 15—17.Filipp. 3, 19. Efez. 5, 5. 16. Mit kiván tehát az első parantsolat? Hogy az Istent mindenek felett féljük és szeressük, és hogy mindenek felett ő benne bízzunk. Mát. 10, 28—30. Zsolt. 73, 25. 26. Kitsoda volna nékem mennyekben te náladnál több? és te náladnál egyébben nem gyönyörködöm e' földön. Elfogyatkozott az én testem és az én szivem; az én szivemnek kősziklája, és az én örökségem te vagy, óh Isten mind örökké. Zsolt. 18, 2. 3. És monda: Teljes szivemből, széretlek tégedet Uram, én erősségem. Az Úr én kősziklám, és én váram, és én szabadítóm: én erős Istenem, én erősségem, ő benne bizom, én paizsom, és én szabadulásomnak szarva, én felmagasztal ásom ! 47. Meg érdemii-e az Isten ezen félelmet, szeretetet és bizodalmat? Igenis; mert ő mindenhatósággal 's véghetetlen böltseséggel és jósággal bír. Az ő akaratja nélkül semmi sem eshetik rajtunk. O tőle minden jót várhatunk, minthogy ő maga a' jóság. Mal. 1, 6. Mát. 19, 17. És ő monda annak: Miért mondasz engem jónak? Nintsen senki jó több az eggy Istennél. Ha pedig bé akarsz az életre menni, tartsd-meg a*